Dupla randi
és Lysander, avagy hogyan barátkozz kézikönyvvel 2/2
Másnap iskola után Castiel kényszeresen kísérgetett egyik helyiségből a másikba. Mind egy megkergült Pincsi a gazdája után , ez hihetetlen.
-Nah halljuk mi a bajod te szeretethiányos
öleb.-néztem vele szembe a mellékhelyiség küszöbénél. Éppen fürdeni készültem
és csöppet sem volt szükségem védelmező társaságára.
-Öleb?-nézett rám meglepettem. Oh more azt hangosan
mondtam ?
-Úgy értem , valami problémád van ? Vagy
kell valami ?-javítottam ki magam.
-Semmi, csak unatkozok, és társaságra van szükségem
.-lépett közelebb hozzám. Társaság mi ? Beveszi a jó édes nénikéd, de nem én.
-És a “nem akarok unatkozni” tevékenység körödbe
beletartozik az is, hogy elkísérj tusolni ?-gúnyolódtam .
-Lekoptatsz ?-kérdezte meglepetten.
-Hagyod ? – néztem rá lehajtott fejjel.
-Ha akarod bemehetek veled.-húzódott szája
félmosolyra.
-Azt lesheted, perveeerz!-csuktam szembe vele az
ajtót. Nah jó a “csuktam” talán kicsit
enyhe kifejezés. Annyira bevágtam , hogy a folyosón felakasztott kép pont olyan
drámain esett le , mint a Mr.Bean által produkált rajzfilmekben. De ez akkor
nem tudott foglalkoztatni.
Letusoltam , majd gyorsan fogat mostam, és már készültem
ledobni magamról a törülközőt, mikor egy gondolat homályosította el az elmém.
-A francba.- csúszott ki a számon , és
máris a kezemmel tömtem be azt a hatalmas lyukat az arcomon, amelyik
olyan sokat fecseg kéretlenül. De abban a pillanatban igazán meg is lehetett
érteni a kirohanását.Az ágyamon hagytam
a ruháimat. Úr Isten , mi van ha még Castiel itt ólálkodik, sőt mi több , ha az
emeleten van . Semmi gond, 6-ra az egyik barátjával beszélt meg
találkát, ha minden igaz Lysandernek hívják. Na majd akkor kikecmergek innen.
De az lehetetlen, nekem egy órával korábban lesz randim…
- Fighting Rachel.-biztattam magam. És máris nyitottam
a fürdő ajtaját. Hirtelen egy titkos bevetésen éreztem magam , ahol hírhedt
emberek leszedálása helyett, egy törülközőben kellett megszereznem a ruháimat
az ágyamról. Nem voltam benne biztos, hogy melyik a nehezebb. Lábujjhegyen
nyitottam be a szobámba elkaptam a cuccaimat és már viharoztam is a fürdőszoba
felé.
-Ezt elejtetted.-szólalt meg a hátam mögött egy
rekedtes hang. Gyors lendülettel megfordultam, és pont ugyanazzal a
gyorsasággal szökött hatalmas vérmennyiség az arcomba. A “stop” tábla nem
virított nálam pirosabban abban a percben .
-Hm tűrhető méret.-mosolyodott el Castiel , és a
rózsaszín melltartómat vizslatta.
-Add azt vissza te perverz!-parancsoltam rá, és
megindultam felé.
-Kényszeríts!-lóbálta a
rózsaszín ruhadarabot.
-Nah jó, te akartad…-és nekiugrottam. Gyorsan kapkodta el
előlem az általam hűen áhított ruhadarabot, és a sikertelen próbálkozásaim
jutalmaként mindig kaptam tőle egy fejre mért ”barackot”. Álnok és végzetes támadás.
-Hahó, van itt valaki?-hallatszott egy ismeretlen hang
a földszintről. A mély hang elterelte Castiel figyelmét, mire én semmivel sem
törődve ráugrottam, hogy megszerezzem azt a fránya melltartót. Castiel elvesztette
az egyensúlyát, majd “elefántpehely könnyedséggel” zuhant a földre,
magával húzva engem is.
-Megvan!-kiáltottam a kezemben a rózsaszín melltartóval,
Castiel mellkasán ficánkolva.
-Nah de cica, társaságunk van.-megfagytam .Nem tudtam eldönteni megmozduljak
vagy sem. Így sem jó, úgy sem jó. És amúgy is ki az aki ilyenkor zaklat?
felültem Castielre, majd a lehető leglányosabb módon leszálltam róla. Mintha
pár percre megfeledkeztem volna róla, hogy egy szál fehér törülközőbe vívok
gladiátor harcot egy rózsaszín melltartóért.
-Bocsánat a zavarásért- láttam a fiú vörösödő arcát , amint végigmért engem
.Más helyzetben képen törültem volna, de ez most nem lett volna előnyös.
Elvégre én raktam ki minden bájam Castielen térdelve egy fehér törülközőben.
Amúgy is ki akarna verekedni egy viktoriánus ruhákba öltözött fiúval?
Kimondottan helyes , de tuti nem százas, főleg, hogy láthatóan ismeri Castielt.
-Khm, ha most megbocsájtotok…talán felöltözhetnék.-mondtam elpirulva.
-Ez egy remek ötlet. -mondta Castiel ravasz mosollyal az arcán. esküszöm ez
a pasi egyszerűen bolond…még az ilyen helyzetekben sem érzi magát kínosan ?
Gyorsan felvettem a randira szánt ruhámat-mert igen , ezt akár
randinak is nevezhetnénk , habár ilyesmit nem mondtunk ki- majd mély lélegzetet
véve kiléptem az ajtón. A két srác, mintha elfelejtett volna mindent az én
szobámba tanyázott le.
-Már elnézést Castiel, de tudtommal ez az én szobám.-Castiel meglepetten
nézett rám.
-Én elnézem cica, de ezentúl ne gyere be kopogás nélkül.-vigyorodott el.
-Castiel, te…
-Nana cica.-állított le. Vendégem van, mutatkozz szépen be.-intett a szürke
hajú srác felé.
-Oh bocsáss meg.-kezdtem szavatkozni . –A nevem Rachel.-villantottam
barátságos mosolyt.
-Lysander vagyok, örülök.- mosolygott ő is, de egyéb gesztus híján
gyorsan az órámra pillantottam.
-A csudába elkésem.-morogtam . Máris az ajtó felé vettem az irányt.
-Majd mi elviszünk.-ajánlkozott Castiel hatalmas mosollyal.
-Felejtsd el, szó sincs róla…sose-tiltakoztam.
Fél hatkor már Castielék társaságában fogyasztottuk a Nathaniellel
tervezett pizzánkat. Habár erősen elleneztem a fiúk segítségét, a kocsiba
tuszkolásnak aligha lehetett ellent mondani.
-Szóval mind itt vagytok.- Kezdte ugyanúgy a mondandóját hatodszorra is
Nathaniel. Valószínű sokként érték a történtek.
-Kérlek ne haragudj rám.-szavatkoztam.
-Ugyan semmi gond, ez most olyan mint egy dupla randi. Te és én , Castiel
meg Lysander.-mosolyodott el Nathaniel. Én elismerően bólintottam
Jól van tanul a srác . Csak el ne vérezzen.
-Na ide figyelj szöszi.-állt fel Castiel a helyéről, és lépett közelebb
Nathanielhez.
-Meg ne próbáld !-kiáltottam rá, de későn
volt, Castiel már Nathaniel hajába kapaszkodva ütlegelte a szőkét.
-Castiel állj le !-próbálkoztam újra,
féltettem Nathanielt. De ő sem adta magát behúzott egyet a vöröskének.
-Kérlek ne itt csináljátok.-parancsolt rájuk Lysander, és felállni készült,
hogy megoldja a helyzetet. Ám nem volt rá szükség. Az óriás méretekkel
rendelkező üzletvezető már ki is hajította a két srácot. Mi Lysanderrel pedig
csak bámultunk , mint borjú az új kapura.
-Óhajtanak még valamit? -jött a kedves pincérnő, hogy felrázzon a
kábulatból. Egyből az üzletvezető árbúsan figyelő arcára pillantottam és
összerezzentem.
-Igen , jó lenne valami desszert . –mosolyodtam el. Az idióta
bagázs kivetette magát, de az én napom aztán nem rontják el.
-Nem baj , hogy maradunk ?-nézett rám meglepetten Lysander.
-Ha nem sietsz örülnék a társaságodnak.-mosolyodtam el.-Ezek a bolondok
magukra hagytak.
-Hát ha nem fura ez így neked.-vakarta meg a fejét.
-Csöppet sem.- kacagtam el magam, majd a pincérnő felé néztem. –Tudja mit
hölgyem hozzon még egy óriás pizzát.
-Még egyet ?-lepődött meg még jobban a fiú, nem gondolta volna , hogy
ennyire “akármilyen ”leszek
-Igen , az előbbit a srácok versenyszerűen ették meg, láttam , hogy te sem
ettél semmit.
-Fura lány vagy hallod-e?-nevette el magát, majd kényelmesen elhelyezte
magát.- Nos hölgyem, akkor ideje mesélnie magáról.
Az este további részét Lysanderrel és a Castieltől és Nathanieltől kapott
sms-k és hívások elutasításával töltöttem . Jól éreztem magamat Lysanderrel ,
rengeteg közös dologról tudtunk beszélni, mégis a legnagyobb meglepetéssel az
szolgált, hogy legalább annyira odavan a zenéért , mint én. Ezért külön bónusz
neki. Egy dolog azonban zavart, nem tudtam kiverni a fejemből a
pillanatot, mikor Castiel, bevallotta , talán féltékeny. Érdekelt,nagyon is
érdekelt. Talán sokkal jobban , mint a mai verekedés ,Nathaniel vagy Lysander,
és ez összezavart. Talán számomra sem közömbös a vöröske ?
Hatodik fejezet tartalmából : -Vigyázz magadra Castiel, egy hónap múlva találkozunk.
-Figyelj Rachel el kell mondanom valamit.
-Nekem is.
-És nekem is .
Hatodik fejezet címe: Ki is vagyok valójában ?

Viiiiiiiiiiiiiiiiiiiii folytaaaaaaaaaasd! :D
VálaszTörlésHolnap rakom fel :) Remélem , hogy nem várakoztatlak túlságosan meg :D
VálaszTörlés