Itt a búcsú ideje!

Jó rég írtam ide, és amint a cím mutatja, ez lesz egyben az utolsó bejegyzésem is.
Először is szeretném megköszönni nektek a hatalmas támogatást, és azt is , hogy a mai napig is sokan rendszeresen látogattátok a blogom. Nagy örömmel töltött el, hogy ennyien olvastátok az én hiányos és hibás blogomat. Köszönöm nektek mégegyszer.
Azonban megígértem magamnak, hogy amint elérem az 5.000-es megtekintést , a blogot törülni fogom. Mivel ma , pontosabban 15.05-kor megláttam, hogy a blog már  5.017-nél jár, szomorúan tudatosult bennem, hogy ideje megválnom régen dédelgetett, ám félbehagyott blogomtól.
Ezért köszönök mindenkinek mindent, és remélem továbbra is fogtok olvasni, mert az olvasás nagyon jó :D(közhely áradat)
A blog a hét folyamán törlésre kerül. Köszönöm a bizalmat és a segítséget.
Üdv : Rachel :D

Sziasztok:)

Látom hogy naponta látogatjátok a blogot, és nagyon aranyosak vagytok, de sajnos most ezt a blogot nem tudom folytatni. Annyira össze van zagyválva, hogy már én sem értem, és már a Csj téma sem vonz. Ennek ellenére dolgozom más blogokon, légyszi nézzetek be oda is :P Szeretlek titeket és köszönöm a támogatást :)

Nézzetek át a Trick-re, itt a link:)

Sziasztok :)

  Nos pár hete kiléptem a Csj-s csoportból, ezért nem tudom , hogy folytassam-e a blogot. Az igazat megvalva úgy vagyok vele, hogy csak akkor folytatom, ha van mellé közönség :D Ha olvasnátok még a blogomat kérlek jelezzétek . Ha nem írtok legalább 5-ön akkor két hét múlva törlöm a blogot ,ha ez bekövetkezne, akkor remélem, hogy valamilyen módon még tudok egyszer beszélni veletek. További szép estét :D

12.Új tapasztalatok

Sziasztok :D Újra itt egy új fejezettel :D Megkérek mindenkit, hogy akinek ideje engedi az írjon egy rövid (vagy ha hosszat szándékozik akkor hosszú) véleményt, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy az emberek akik olvassák a blogomat vagy csak erre a fejezetre tévedtek ide, hogyan vélekednek a történetről, a stílusomról vagy csak egyszerűen a blogról. Negatív és pozitív kritikákat is várok. Köszönöm mindenkinek és jó szórakozást !

12.Új tapasztalatok

-          Na milyen ? – vetettem magam Castiel felé, de tisztes távolságban megálltam.

-          Határozottan lila. – képedt el.

-          Hamuszürke, nem lila.

-          Lila.- erősködött

-          Csak halvány .- elmosolyodott.- Nem tetszik ? – néztem rá mosolyogva. Olyan nincs, hogy azt mondja egy lánynak akit szeret, hogy nem .

-          Nem túlságosan.- fordította el az arcát. Tudtam én , hogy neki már…

-          Mi ? Miért ?- ledöbbentem .

-          Természetesebb volt a barna. -  mondta, miközben a rágójával babrált.

-          Beszél az a srác , akinek olyan a haja , mint a majom segge. – tűrtem fel az orrom.

-          Figyelj a szép beszédre cica, amúgy is ha jól tudom bejön neked ez a vörös démon . –nevette  el magát  ravaszul.

-          Vagy zöld vödör. Teljes mértékben  az időzítésen múlik .- álltam lábujjhegyre, hogy elérjem a feje búbját, de mikor megérezte a szándékom rögtön elhúzódott és megigazította a haját.

-          Khm …azt te festetted. – kacagott. Ja, ne vedd figyelembe, hogy te nyomtad a kezembe a festéket…-Na és akkor ? Elvégre jól állt. – fintorodott el.

-          Pf…nagyképű. – fordítottam hátat neki, és elindultam .

-          Most meg hová mész? – kérdezte, miközben a nekem gyorsnak számító tempót ő lassú sétájával tartotta.

-          Hát nem haza. – fordultam meg , miközben kinyújtottam a nyelvem.

-          Szóval nem mondtad el. – nézett rám csöppet sem meglepett arccal.

-          Ugyan , két mosás után a régi lesz a hajam.

-          Szép barna. – nézett áhítatosan az ég felé.

-          Unalmas barna, de igen az lesz .- mosolyodtam el. – Van ötleted, hogy hová    menjünk ?

-          Éppenséggel van .

-          Elárulod ?

-          Nem.- megfogta a kezem és maga után húzott.

Az agyam eldobom néha a viselkedése miatt.

  Vonatra szálltunk és leültünk. Castiel zsebe megrezzent, amitől hirtelen elkaptam a lábam. Az arcom görcsbe rándult és elvörösödött. Nem az én hibám volt, csak megijedtem, de ő ezt nem vette figyelembe és elkezdett rajtam nevetni. Na megállj te minden hájjal megkent „vörös démon”.  Kikaptam a kezéből a telefont.

 -  Add vissza, fontos hívás! – furcsa,nagyon hamar felmérgelődött. De nem adom ilyen könnyen fel, megkapja a magáét.

- Na és ki az ? A szeretőd ?- kapálóztam a telefonnal.

- Ne légy ennyire kíváncsi kislány. – megfogta a telefont és közelebb húzott magához. Az ajkai az enyém felé közeledtek. Megadtam magam.

- Igen ?-vette fel a telefont. Csaló… Milyen dolog egy szegény ártatlan kislányt  ilyen aljas trükkel tőrbe csalni ?

   Castiel telefonbeszélgetése jóval tovább elhúzódott , mint ahogy gondoltam. Ő nem is beszélt csupán helyeselt. Jó kislány révén próbáltam kihallgatni , de mindhiába. Nem hallottam a telefon másik végén levő ember hangját. Mindössze annyit tudtam megállapítani, hogy egy nő. Castiel befejezte a beszélgetést.

-Bocs sokáig tartott.

- Túlélem. - nyugtattam meg.-  Elárulnád végre, hogy hova megyünk ?

-A tengerpartra. –mondta teljesen nyugodtan.

- Októberben ? Neked elment az eszed ?- tátottam a szám. Hopp jobbat kérdezek…volt egyáltalán esze ? Nekem nem úgy tűnik . Én meg ezzel osztom meg a nyálam . Oh , Szent Habakukk.  – Mégis miben fogunk fürdeni ? –néztem rá a nevető fiúra.

- Fürdőruhában .

- Én nem hoztam. –mondtam neki, és megmakacsoltam magam .

-Vettem neked ? –mondta perverz mosollyal a száján.

- Persze, persze. – azt hittem viccel, tényleg azt hittem.

- A  boltban fél órával ezelőtt, amíg te a hajadat csináltattad. – magyarázta borzoska.

- De mégis honnan tudtad, hogy nem akarok hazamenni ?- kérdeztem. A perverzje ott kutakodott nekem olyan fürdőruha után , ami jó. Na várjunk csak!

-Honnan tudtad a méretem.- készültem felrobbanni .

-Volt alkalmam lemérni.- vette elő a fürdőruhát egy piros táskából.

-Volt alkalmad?- beugrott a szenvedélyes nyelvelharapós csókunk. Nekivágtam a fürdőruhát. – Perveeeeerz!!! – minden szem ránk szögeződött. Visszafordultam a helyemre és magamban fortyogtam.

-Ugyan már Chel a végén még emészthetőre főzöd itt magad . –mondta nekem pimaszul.

-Tessék ?

-Annyira vörös vagy , mint egy rák, méghozzá grillezve.- adott magyarázatot. Az arcom színe valószínűleg lilára váltott és ott helyben ráütöttem  Castiel fejére.

-Áu.-hallatszott a panaszos hang.

-Kuss!- intettem katonás csendre.

- Igenis Xéna .

-Xéna ?

-Tudod a harcos hercegnő.-húzta fel a szemöldökét.

-Azt Szénánk ejtik.- magyaráztam gőgösen.

-Akkor te leszel az én “szénám”-simogatta meg a fejem.

-Nagyon vicces.-csaptam a hátára.- Akkor te leszel a ménesem kicsi fiú…

-Pff…- vágott volna vissza, de a vonat megállni készült.

-Úgy látom megérkeztünk. –mondtam , miközben felállni készültem .

-És micsoda meglátás.  – szövegelt Castiel. A vonat lefékezett én pedig teljesen felkészültem egy újabb “Béna Rachel balesetre”, de Castiel megfogta a derekamat és megtartott.

-Béna. –nyújtotta ki a nyelvét, de  az arca és a hangja kedvességről árulkodott. Nem tudok kiigazodni rajta.

-Nézd mama, ők szerelmesek?- mutatott ránk egy kislány a távolból.

-Ne mutogass újjal szivem. – szólt rá az anyukája a szőke kislányra. elpirultam. Szerelmesek lennénk ?

- Ha megnövök nekem is ilyen férjem lesz. – integetett a kislány Castiel felé, Castiel pedig viszonozta azt. Megindultam a vonat végéhez és leszöktem róla. Képes lennék egy kislányra is féltékeny lenni ? Nem . Inkább büszke vagyok rá, hogy ilyen pasim van . Persze csak akkor, ha még ebben az évben megkér rá , hogy a barátnője legyek.

- Féltékenyek vagyunk ?- suttogott bele Castiel a fülembe hátulról.

-Attól függ, hogy te meg a képzeletbeli alteregód ,hogy álltok…

-Haha. – nevetett kelletlenül.

  Sétáltunk pár percet, míg elértünk a tengerparthoz. Meglepetésemre elég sok ember volt ott, mind a vízben lubickoltak, vagy éppen egy szál bikiniben labdáztak. Hát nem kapták meg az értesítést, hogy október van ?

-Ott egy öltöző.- mutatott Castiel egy zöld épületre.

-Rendben perverzkém…mutasd a fürdőruhám. Castiel elővett egy világos lila darabot , ami alsó részén fodrok voltak. Teljes mértékben az én ízlésem, és tökéletesen talált a hajam színéhez.

- Még ma felveszed ?- rázott fel a kábulatból, arcán széles elégedett mosoly pihent.

- Csak ne ábrándozz…túl giccses. –megindultam az öltöző felé. Castiel bement egy női fehérnemű üzletbe és fürdőruhát vett nekem. Méghozzá nem is akármilyent. Biztos kínos lehetett…bár ahogy elnézem, talán még élvezte is.

-Kész vagy már?- türelmetlenkedett Castiel.

-Igen , igen .- léptem ki idegesen az öltözőből. Habár tökéletesen az én méretem volt a választott darab , mégis kínosan éreztem magam.  Az utóbbi napokban felszedtem pár kilót. Valószínű, hogy látszik is rajtam .

- Nem is rossz…- nézett kimérten végig tetőtől talpig. Kicsit sem siette el. Kínos.

-Na most már tényleg menjünk úszni.- mondtam vörösödő arccal .

A vízbe érve Castiel elkezdett fröcskölni . Azt hittem , menten odafagyok, de nem hagytam magam , teljes gőzzel az ő legyőzésén fáradoztam .

-Hááápci.-hallatszott hatalmas hörgő hang a torkomból. Örültem neki, már régen kikívánkozott.

-Mint az öreganyám. –hitetlenkedett Castiel.

-Kívánnál inkább “egészséget”. –vigyorodtam el enyhén vicsorogva.

-Annak már annyi , ahogy látom.-kapott fel a vöröske az ölébe.

-Most mégis mit csinálsz???-kérdeztem teljes eper megjelenésben . Aznap rengetegszer elvörösödtem .

-Viszlek a szárazföldre Ariel.

-Áh , egy újabb fura becenév. Elég gagyi.- nevettem el magam . A feszültség elszállt.

-Leteszlek ha akarod.

-Ne , ne…nem szóltam, azt is csak halkan.- bújtam a csupasz melkasához. Tökéletesen kidolgozott volt az egész hasa. A víz megcsillant rajta, majd egy enyhe szellő teljesen libabőrössé tette azt.  A parta érve egy sörös dobozt tartogató fiú hangos kurjongatásba kezdett:

-Csókot, csókot, csókot.- az emberek hada csatlakozott hozzá.

-Mi?-néztem ijedten Castielre.

-Úgy tűnik nincs mit tenni.- mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Ez sokkal többet mondó volt mind az első. Ajkaink egymásba fonódtak, majd elszakadtak és egy érzéki sóhajtás kíséretében újra egymásra találtak.

-Tanulsz cica. –rakott le végül Castiel.

-Csak nem elfáradtál, mert akkor…-de akkor valaki félbeszakított.

-Hello Cas haver, hogy s mint ?- üdvözölt az elsőnek csókot követelő fiú.

-Csá Dake. Még megvagyok.

-Ő a csajod ?-nézett rám kéjesen.

-Én …én…-vörösödtem el. Mégis mit mondhatnék neki ?

-Igen Dake, ő a csajom, szóval ne kacsingass felé rendben ?

-Csak ne kapd fel a vizet haver.-mosolygott Dake, de Castiel elhúzott tőle.

-Ideje mennünk, nagyon hideg van. Viszlát Dake.-köszönt el tőle.

Csendben mentünk egymás mellett a parton, de már nem bírtam magamban tartan, megszólaltam .

-A barátnődnek tartasz?- kérdeztem rá félve.

-Öhm …sajnálom, ha zavar, akkor nem nevezlek így…csak.- a nagy Castiel makogóra fogta.

-Nem , nem zavar sőt, nagyon is tetszik.- megkaroltam hátulról, aminek következtében a vizes melltartóm a karjának nyomódott és furcsa fröcskölő hangot adott ki. Zavarunkban mindketten hátra hökköltünk. Kis idő múlva Castiel kezdeményezett beszélgetést.

-Nem szeretném elrontani.-mondta halkan.

-Te elrontani ?-hitetlenkedtem.

-Az igazság az, hogy te vagy az első barátnőm. Castiel a karja alá vet és megindult velem.

-Ideje egy kis fagyit enni az októberi strandszezon után.- mindketten elnevettük magunkat a szimmogtatásomat hallva.

Én vagyok Castiel első barátnője. Nem tudom, hogy hihetek-e ez ügyben neki , de mivel nincs jobb dolgom , és a szívem minden rekesze azt súgja nekem, hogy higgyek neki, ezért elhiszek mindent. Csak most kezdődik Rachel Gilmore vadonat új élete.Sok sikert Chel !

11.Ha változunk…

   Sziasztok:) Itt van egy újabb fejezet . Remélem tetszeni fog :)

Ha változunk…

  

Tisztes távolságot tartva egymás mellett lépdeltünk a keskeny járdán. Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, mintha csak arra várnánk , hogy valaki megmentsen minket. 

-          Milyen volt a napod ? – kérdeztem halkan . Tudom , tudom, hogy nem nekem kellett volna kezdeményezni a beszélgetést, de ha már én is kínosnak érzem a csendet, akkor hatalmas a baj.

   Nem válaszolt, csak tovább araszolt a levelekkel áztatott utcán. Úgy tűnt nem siet sehova, de bizonyára megvárni sem szándékozott.

   Értem én, hogy nem akar velem beszélni,elvégre egy héten belül csókoltam meg őt is meg Nathanielt is. Én se beszélnék magammal, ha az idegesítő hangom ne vízhangzana mindig a fejemben .

-          Jártok Nathaniellel ? – fékezett le hirtelen, aminek következtében az orrom frontálisan ütközött a hátával.  Széles volt és férfias, mégis kecses és csábító. Az illata a mentáéhoz hasonlított.

-          Járni ? Nathaniellel? Nem. –meglepetésként értek az előbbi szavai. Azt hittem tudja,  mit érzek iránta.

-          Pedig a nyálcserétek elég komolyra sikeredett a reggel. – mondta még mindig háttal nekem. Én az orromat babusgattam.

-          Ez nem olyan egyszerű , mint amilyennek tűnik. – magyarázom, de nem emeltem  fel a hangomat. Most nincs szükség a rikoltozó Rachelre.

-          Csak úgy kíváncsiságból megkérdezném, hogy a csókunkkor is volt közötök egymáshoz, amit persze nem hívunk „járásnak”?- a szavai vádlók és könyörtelenek, de a hangja nyugodt, a légzése egyenletes és a testtartása laza volt.

-          Tudtam, hogy nem közömbös irántam…

-          Ahogy te sem vagy iránta. – fejezte be a mondatomat, mintha tudta volna, hogy mit akarok mondani. Tévedett.

-          Én ezt sose állítottam. – mondtam komoran , miközben a hátát fürkésztem .

-          Nem bántad, hogy megcsókol. – a kezei a zsebében ülepedtek.

-          Nem.

-          Értem. Ideje mennünk. – megindult a hosszú utca vége felé, de semmivel sem törődve megállítottam.

-          Igaz, nem bántam  Nat csókját… - a kabátja végébe kapaszkodva folytattam tovább. – De mikor te csókoltál meg , akkor mérhetetlenül boldog voltam. – volt még mondanivalóm, de pár másodpercig nem szólaltam meg. Időt akartam neki hagyni , arra az esetre ha nem akarna meghallgatni. Habár még mindig a kabátjába kapaszkodtam, egy percig sem hittem, hogy megállíthatnám, ha el akarna menni.

-          Tudod, mikor hazajöttél akkor sokkal nyitottabban viselkedtél velem. Megcsókoltál , vacsorát készítettünk, az apukáddal beszélgettünk. – kissé összerezdült az utolsó szavak hallatán. – Aztán semmi. Nem tudtam , hogy mit tehetnék. Önző vagyok Castiel ,nem tudok tétlenül várni. – abbahagytam és hátra léptem. Lett volna még vagy két órás beszámolóm az érzéseimről, de úgy éreztem csak rontana a helyzeten . Ez nem a Rachel show, ez az élet.

-          Idegesítő vagy . – mondta teljes komolysággal. Megszeppentem.

-          Sajná…- de Castiel megelőzött . Megfordult , majd lassan egyre közelebb lépett hozzám.

-          Az emberek változnak Rach. – Az emberek igen, de az a hülye szokásod, hogy egy általam utált becenéven szólíts, na az nem. – Én is változok. – egyre közeledett hozzám, majd a pillanat hevében kővé dermedtem, míg az ő feje már a vállamon pihent. Még erősebben éreztem a menta illatát, szinte magával húzott és elnyomott. Sosem volt még alkalmam ilyen közelről szemügyre venni. A vörös haja alól most nem kandikáltak ki a fekete hajszálak , tökéletes volt a festés. Rövid tincsek álltak ki az egyenesen álló hajzuhatagból, pár nappal ezelőtt rövidebbre vágatta. Eddig is láttam, csak valahogy nem került feldolgozásra az információ . Túlságosan elfoglalt a Nathaniel iránt érzett bűntudatom. – Azt hittem minden könnyedén megy majd.- folytatta a vállamba meredve. Az arcom pedig csak egyre vörösebb lett. – De nehéz téged elfelejteni.- forróság öntötte el a nyakamat, mintha ő is zavarban lenne, pedig olyan emberre ez nem jellemző , aki a nyílt utcán bújik oda valaki vállához.

-          Castiel…- próbáltam gyorsan elrendezni. Emberek járkáltak az utcán.

-          Te is változtál. –állapította meg, majd a vállamra fújta ki az elhasznált levegőt. Beleborzongtam.

-          Ezt meg hogy érted?

-          Mikor először találkoztunk, a fejemet tettem volna rá, hogy sok barátod van . Aztán mikor ideköltöztem észrevettem , hogy szinte senkit nem engedsz magadhoz közel.- nagy levegőt vett. Közben egy férfi haladt el mellettünk, aki azonnal meg is bámult . Nem csodáltam. Castiel és én közöttem több mint 10 cm különbség van , ezért egy kidőlni készülő fa képét festette le, az előttünk elhaladók számára. – Örültem neki. – nagyot dobbant a szívem és csak remélni tudtam , hogy nem hallja az egyre gyorsuló ütemet.

-          Örültél. –ismételtem lágy hangon.

-          Örültem. –erősített meg ő is. – De az egy hónap alatt , amíg nem láttalak szinte teljesen az ellenkezőjére fordult minden. – reflexből rá akartam kérdezni a kijelentésére, de igazából tudtam mit válaszolna. Az osztályomból elég sok emberrel jóba lettem . Megismertem Melody-t, Kent, Iris-t és Violát is. Sokat beszélgettem Lysanderrel és Nathaniel szerelmet vallott nekem. Mi ez, ha nem zsúfolt társadalmi élet. Nem is hasonlítható a régi “mindig egyedül vagyok ” Rachelhez.

-          Tudod…-de elakadt a szavam .

-          Ne erőltesd, tudom, hogy nincs erre most válaszod.- felemelte a fejét a vállamról , megfordult, majd sétálni kezdett.- Túl gyorsan zúdítottam rád. Nem várom el , hogy kész válasszal rendelkezz.

-          Pedig van. – futottam utána. Belekaroltam a hátába és folytattam .- Sok dolgot akarok tudni, a megváltozott Castielről. Azt akarom, hogy mindent mesélj el róla nekem .- a szavaim után következő hosszú csendet Castiel törte meg.

-          Ne beszélj rólam harmadik személyben.-tűrte fel az orrát.

-          Nah mi van , megjött a kedved? – kezdtem csipkelődni.

-          Még nem egészen. –vallotta be.

-          Akkor jobb ha meg se szólalsz. – intettem hallgatásra, majd megfogtam a kezét. Az arcom lángba borult, de úgy ragaszkodtam a vöröske kezeihez, mint kutyamama a kölykeihez. A kínos kézfogás mellé végül sétát is párosítottunk. Sosem értettem még az előtt, hogy hogy nem szégyenlenek az emberek kéz a kézben járni. Akkor megértettem. Castiel  ujjai körkörös mozgást végeztek a tenyerébe, ami olyan megnyugvást jelentett számomra , mint amikor még kicsi koromban a mamám mesét olvasott nekem.

 A csend sokáig tartott, de ez nem a semmit mondás csendje volt. Nem. Ez az új énjeink ismerkedése.

-          Castiel. –fordultam hozzá az ajtónk bejáratánál.

-          Igen ?-kérdezte szelíden.

-          Holnap megfestetem a hajam. Elkísérsz ?

-          Megfesteted?-nézett rám hitetlenkedve.- Na és az anyukád ?

-          Majd elintézem.- vigyorodtam rá.

-          Hát persze…a bajkeverő Gilmore. A kis Chel .- peccintette meg a homlokamat pimaszul elmosolyodva.

-          Chel ?- néztem rá furcsán . Így még soha senki nem hívott.

-          Mivel nem szereted a Rach-et, úgy döntöttem mást keresek. Ez megfelel ?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-          Tökéletesen.-mosolyodtam el.   

-          Nah és milyen színre gondoltál ?

Sziasztok :)

   

         Ma nagyon unatkoztam , és mivel nem volt mivel foglalatoskodnom, illetve akadt volna, csak nem vitt rá a lélek, ezért hoztam nektek egy rövid kis agymenést.  Itt olvashatjátok el.A karakterek bemutatása minden unalmas napomon bővülni fog :D Jó szórakozást :D

        Jaaaa és közben elértük a 2.000 valamennyi megtekintést :D Köszönöm szépen mindenkinek. Kérlek ne lankadjon a lelkesedésetek ...írjatok véleményt, vagy csak baráti üzeneteket. Nyitott vagyok az új barátságokra /ismeretségekre/új blogokra amiket ajánlotok.

10.Kettőn áll a vásár

Hello , hello , hello:) Meghoztam a következő fejezetet, kevesebb humorral , de határozottan több drámával. Talán a kategória irántam érzett ellenszenve miatt nem lett túl hosszú a fejezet, ki tudja? De azért jó szórakozást hozzá . Jaaa , amúgy ma készítettem egy rajzot is a fejezethez, mert nem találtam megfelelő képet hozzá. Úgy érzem , a rajz is elég drámaira sikerült. (a rajztudásomat kérlek mellőzzétek ..Enyhén szólva is bénán rajzolok, és nyugi tudom is...csak nah..jobb mintha énekelnék :D)

Jó szórakozást :D

10.Kettőn áll a vásár

Októrber elsejére virradt  . Hideg őszi szellő csapott meg egy ágat, ami kéjesen verte az ablakomat. „Ideje felkelni “ susogták gúnyosan. Felkeltem, majd elhúztam a függönyöm.

-Jó reggelt!-nyújtóztam ki, majd följebb húztam a pizsoma felsőmet, hogy megszellőztessem a hasamat.

-Neked is cicus.

Megijedtem.

-Szent Margit, Mindenszentek…Castielt. Perverz.-beszéltem kótyagosan.

-Kócosan is szexi vagy.-jött be a szobába.

-Kócosan sem engedem, hogy taperolj. –hátráltam.

Castiel a szekrényem felé nézett, majd sandán elmosolyodott. Kinyitotta az egyik fiókom majd kikapott egy sálat belőle. Sajnálkozva rám pillantott és leszidta a szekrényt.

-Ez mellé ment Castiel.-elvigyorodtam.- Máshol tartom a bugyijaimat.

-Ez szívás. De még van esélyem nem ?

-Nem.

-Van egy remek ötletem. Ma én válogatok neked ruhát a sulira. Mit szólsz ?- tekerte a sálat a nyaka köré. A röhejes az , hogy még jól is állt neki a rózsaszín szövet.

-Felejtsd el.

-Nem bízol  az ízlésemben ?- nézett rám csalódottan, miközben enyhén csücsörítette a száját.

-Talált,  süllyedt . Nem én .

-Ez gonosz.

-Nem , ez reális. - csaptam meg a hátát.

Castiel egy újabb szekrényt csapott fel. –A csudába ez sem az. - majd tovább kutatott a ruháim között.-Tetszik ez a felső.-mutatott fel egy teljesen  rózsaszín darabot a levegőbe.

-Elég régi.-mondtam unottan. Felé sétáltam majd kiszedtem a ruhadarabot a kezéből.- Ideje menned. Elkések a suliból.

-Felőlem öltözhetsz is.- húzta csábos féloldalas mosolyra a száját a vöröske.

-Na kifelé.-löktem meg dühösen az ajtó felé.

-Ennyi kiváltságom igazán lehetne.

-Neked nincsen semmiféle kiváltságod. Nincs is ok , amiért lennie kéne.-becsuktam mögötte az ajtót, majd válogatni kezdtem a szoknyáim között , egy a rózsaszín felső mellé paszoló szoknyát.

  Castiellel nem járunk. Még csak szó sem esett róla. Pedig már csókolóztunk is egyszer és tegnap filmet is néztünk. Mintha leállt volna az idő mozgása és ugyanazokat a köröket futnánk többször is. Tudom, hogy nem várhatom el Castieltől, hogy megkérjen legyek a barátnője, én mégis elvárom. És igenis sért, hogy még fel sem merült benne a kérdés, hogy az állandó molesztálásomon kívül bármi mást tegyen velem.

-Rach.-rontott ismét be az ajtómon a vörös, csapzott hajú srác.- Indulnunk kéne. Huh látom mégis hallgattál rám.-nézett a rózsaszín felsőmre, közben pedig elégedetten mosolygott.

-Tudtommal a hét év nevelésbe beletartozik a kopogás és az , hogyengedély nélkül nem rontunk rá másokra.-dobtam neki a párnám.

-Nem vagyok vámpír cica, de még ha az is lennék , nem kéne engedély a véred szívására.-elvörösödtem.

-Mert nem is szívhatnád.-mondtam önelégülten , majd kisétáltam az ajtón.

  Castiel és én lassan sétáltunk a suli felé. Negyed óra volt még csengetésig, én pedig nem szeretek korábban beérni. Túl feleslegesnek érzem magam, mert nincs kivel beszélgetnem. Habár az utóbbi időben sokszor beszélgettem Nathaniellel meg Lysanderrel, Nat eltávolodása óta valamiért félek Lysanderrel beszélni. Parázok, hogy őt is elriasztom magamtól.

-          Jó reggelt Rach!-szólított meg egy enyhén lányos hang, miközben a válamhoz érintette a kezét.

-          Neked is Ken.-mosolyodtam el.

-          Ken fiú.- csikarta meg a fogát Castiel köszönés képpen.

-          Kentin.-javította ki már rutinosan Ken a vörös srácot.

-          Jó reggelt! - csatlakozott egy újabb hang a párbeszédbe, Castiel ismét vicsorgott.
-     Lábhoz Castiel...

  Hátranéztem majd megállt a rágó a számban . Nathaniel ott állt előttem teljese pompájában , már nem tűnt elutasítónak.

-          Jó reggelt neked is . - mondtam félénken. Féltem , hogy rossz területet érintek.

 Elindultunk a suli bejárata felé. Ken és Castiel egymásra vicsorogtak és a cm-kről vitatkoztak. Nathaniel rajtuk nevetett. Csak én nem tudtam nyugodtan mosolyogni. Tudtam , hogy nem kéne piszkálni az ügyet, de nem tudtam annyiban hagyni.

-          Nathaniel…- süttem le a fejemet, majd megálltam.

-          Tessék?-egyszerre állt meg mindenki.

-          Beszélnünk kell.-tördeltem az ujjaimat.- Castiel, Ken…kérlek előre mennétek?

A két fiú ránk bámult, majd elsétált. Rossz érzés kerített hatalmába.

-          Nem akarok róla beszélni. Nekem ez nem megy Rach. –fordult meg indulásra készen.

-          De muszáj.

-          Nem muszáj!-csattant fel.

-          El kell mondanom…

-          Mit ? Hogy nem kellek neked ? Én is tudom.-sütötte le a fejét.

-          Figyelj Nat…-akartam nekifogni az előre eltervezett mondandómnak, de leállíott.

-          Nem Rachel Gilmore, te figyelj!-megragadta a karomat.- Én szeretlek téged. Ezen nem tudok változtatni. Nem akarok a barátzónád lenni, nem fogom feladni. Itt leszek a közeledben és mindig várni fogok rád. -elvörösödve , lesütött fejjel folytatta. – Szeretném ha  a barátnőm lennél.- közeledett az arcom felé, majd minden elnémult.

 Nathaniel karamell színű szemeit firtattam, alázatosság és szeretett tükröződött bennük. Lassan és nyugodtan közeledett a szája a szám felé. Tudtam , hogy mi fog történni, de nem  állítottam le. Ajkunk lassan egybeért és forró csóközönnel halmoztuk el a bámészkodók sokaságát. Egy lány köhintett.

-Nathaniel.-szólalt meg a barna haj tulajdonosa.- A DÖK ülés kezdetét vette.

   Nathaniel kivörösödve szakadt el az ajkamtól. Szőke tincsei csillogó szemeibe hullottak, majd megfordult és a Melody névre hallgató lány felé nézett.-Egy perc és megyek.-visszafordult. – Gondold át. – majd lassan bár annál izgatottabban elsétált.

    Az órák ez után az akció után lassan teltek. Azt hittem Nathaniel iránt teljes mértékben közömbös vagyok, pedig nem . Lehet , hogy csak rosszul értelmeztem a jeleket. Talán nem is az idegesítő párbeszédek a fontosak. Könnyen vitázni Nathaniellel is szoktam , és jól is érzem magam. A csókjába pedig majdnem belebolondultam. Jobban belegondolva még csak választanom sem kell közte meg Castiel között, hiszen Castiel nem kért meg , hogy a barátnője legyek.

-Rachel…beszélnünk kéne. Menjünk együtt haza.- szólt hozzám a fekete kabátos fiú , miközben a táskába pakoltam.

Nagyot nyeltem , mély lélegzetet vettem, majd igent mondtam . Készülhetek egy újabb csatára. Azt hiszem , most is veszteni fogok.

(kis Aquarion inspirálódás :D)