5.Dupla randi és Lysander, avagy a zöld szörny vallomása 1/2

Sziasztok, sziasztok, sziasztok. Nos az a helyzet , hogy megjöttem az 5. fejezettel, a gond csupán annyi, hogy nem a teljessel. Mikor ma a javításra került a sor, találtam egy hatalmas összefüggéstelen dolgot az egész 5. fejezetben , amit ugyebár ki kellett javítani. Sajnos így a történet pici fura lett...de nah. És a második részét ennek a fejezetnek csak holnap rakom fel , mivel ma már nem lesz időm kijavítani azt is . Köszönöm mindenki megértését, és sajnálom, hogy ennyit váratlak titeket. Ne feledjétek az izgalmasabb rész holnap jön :D Kérlek titeket, hogy osszátok meg velem a véleményeteket, és ne felejtsétek el a szavazást sem az oldal jobb oldalán :D Jó szórakozást!

Dupla randi és Lysander, avagy a zöld szörny vallomása 1/2

-Kérlek figyelj már rám. -kérlelt Castiel  a kezeivel érzékeltetve, hogy mekkora szüksége van rám. Ahogy ő mutatta, idézve őt : Öhm…Ekkora?-majd két tenyere közti rést kezdte vizsgálgatni. Megrázta kócos vörös tincseit , és a szemeit kérlelően rám meresztette.

A kutya fáját, és meg kell említsem , hogy elfelejtett bejelentkezni a fodrászhoz, mivel a fejtetőn a haja már feketén virított. Végül is új stílusú ombre haj. Nekem aztán tökéletesen megfelel.

-Kérlek szépen szállj le rólam!- löktem az ágyam másik végére, ellenállva keze gyengéd érintésének.

-De most ezen múlik minden.-próbált meggyőzni, majd az előző menetet félbehagyva  meztelen felsőtestére tette a kezét és újra nekiindult.-Vasárnap van, és a szüleid sincsenek itthon. Adam és Anna is a lakásotokban van. Az én szobámban viszont csak mi ketten , senki nem fog rájönni.-győzködött. De  csudába is…ilyesmibe én akkor sem fogok bele, kész kudarc az egész.-Nekem megfelel, akárhogy csinálod.-futott neki a további győzködésnek, de már túl közel volt az arca. Feladtam .

-Rendben legyen.-elvettem tőle a dobozt, majd bementem a fürdőbe.-Kérlek addig ülj le egy számodra kényelmes pozícióba.

-Rendben.-bólintott önelégülten, majd leült az ágy szélére. Persze tudtam, hogy arra megy ki a játék, hogy végül beadjam a derekam , de most komolyan muszáj az orrom alá dörgölni a vereséget? Mekkora egy majom…nem, nem majom, hanem pávián. Ott legalább a színarányok megvannak. És végül is a pirosan virító testrészeik működési funkciói között sincs túl nagy különbség. A pávián nem a fenekével gondolkozik, Castiel meg amúgy sem.

-Fél órával később-

-A gitárhúrok feltalálójára esküszöm, Rachel!-rohant ki a fürdőből Castiel.

-Mi van ?

-Ez zöld.

-Dehogy zöld.

-Húzd el azt a függönyt bogárka, és vizsgáld meg magad.-parancsszóra teljesítettem a kérést, és elhúztam a függönyt.

-Angyalok a Mennyből Castiel, zöld a hajad!- néztem rá meredten .

-Ezt magyarázom Rach, hogy jött ez össze ?- kiáltott rám.

-Most mit kiabálsz? Te vetted a festéket.

-Én aztán nem.-fordult el a vöröske, akarom írni vödörke, vagyis nah , a zöld hajú Castiel.-És amúgy is fél órán át babráltál a hajammal, hogy nem vetted észre?

-Nem gondoltam volna, hogy a fekete össze-vissza izéből majd zöld lesz. Sajnálom!-kezdtem ideges lenni. Mégis mit gondol, ki vagyok én ? Nem ordítozhat velem csak úgy, még akkor sem ha zöld a haja. És amúgy is tök jól megy a személyiségéhez. Egy tökéletes ogre.

- Barna a hajad cica, ideje gondolkodni.-fogta meg az egyik hajszálamat.

-Szőkés-barna.-javítottam ki.-A tied meg zöld, de nem lettél értelmesebb.-fogtam meg én is egy tincset, a zöld zuhatagból. Egymás szemébe néztünk, mélyen és erőteljesen,hogy a másik biztosan lássa, a csatának még messziről sincs vége. Aztán mintha csak vonzana valami láthatatlan mágnes , az ajkaira tévedt a szemem. Csak befele szippantott , úgy közeledett egyre közelebb a szája az enyémhez. Aztán megrezzent a függöny, megmozdult a kilincs,bedörrent az ajtó. A pillanat megállt.

-Bocsi gyerekek…-lépett be Adam az ajtón.-…csak a zöld festékemet kerestem a jelmezemhez…-újra megállt és ránk nézett. Castiel még mindig a hajamat markolta, ahogy én is az övét, aztán megtört valami. Felnéztünk és szinte őrjöngő nevetésben törtünk ki.

-Adam …-kezdte kipréselni magából a szavakat Castiel.- Miért rózsaszín a hajad ?-fulladozott a nevetéstől.

-Te csak ne szólogass be nekem zöldike.-fenyegette meg Castielt.-Amúgy meg már felkentem ezt az izét a hajamra, mire rájöttem , hogy piros…és hát.

-Csak azt ne mondd, hogy megpróbáltad lemosni.-borultam Castielre nevetés közben.

-Könyörgöm Rach, menj el a boltba festékért. Így nem mehetek nyilvános helyre, egyszerűen lehetetlen.-könyörgött Adam.

Jaj bátyuskám, pont, hogy most lenne az ideális időpont egy kis sétára.

-Egy feltétellel, Roza-emeltem fel a mutató ujjamat.-te mosogatsz egy álló évig.

-Hétig.-alkudott

-Hónapig.-nem adom olcsón.

-Legyen. De igyekezz.-nyomta a pénzt a kezembe.

-Igenis Roza pinkkapitány asszony.- simítottam végig ujjaimmal frissen festett haján.-Gyerünk Castiel, indulunk.

-Én is?-nézett rám hitetlenkedve.

-Kihagynál egy alkalmat, hogy megbámuljanak ?- tettem színészi próbálkozást, a csalódottság kifejezésére.Habár tudtam a választ . Castiel jönni fog, ha én hívom.

A boltban mindenki Castielt és engem bámult. Bár ezen semmi meglepő nem volt Castiel "zöldalma" stílusban vágtatott elő a pénztárig teljes magabiztosságában.Úgy látszik bejött neki a zöld. Sebaj ezentúl is én festem a haját. Adam-nek szőke festéket vettünk, persze azért két színnel világosabb árnyalatot az eredeti hajszínénél. Ugyan már kell egy kis változás.

-Rachel , Castiel sziasztok.-köszönt egy eredeti szőke hajkorona tulajdonosa.

-Nathaniel.-borzongott meg Castiel.

-Szia Nat.-köszöntem , és még feszültebb lett a helyzet.

Nathaniel nem mozdult, nem nevetett, nem borzongott. Úgy ahogy volt , maga volt a megtestesült kőszobor.Ennek a srácnak vagy kötélből vannak az idegei vagy színvak.

-Vagy csak bolond.-csapott be a gondolataim közé Castiel.

Mi a …? Castiel a gondolataimban olvas? Na kifelé te megátalkodott semmirekellő te. Hát nincs job dolgod, mint az én agyamban foglalni a helyet. Persze így sem túl nagy a rakomány..de akkor is.

-Tessék ?-vigyorgott kedvesen Nathaniel.-Amúgy jó a hajad Castiel.-Huh öcsém megtört a jég megszólalt, nem halt meg hirtelen egy olyan betegségben , amelyik kövülést okozna.

-A tied se rossz.-nézett rá gonoszul Castiel. Na nézd a kis ogrét, máris baja van …ennyit a jó hangulatról.-Most ha nem haragszol, sietünk.-rántotta meg a karomat Castiel.

-Oh rendben , sziasztok.-integetett Nathaniel.

-Szia.-mosolyogtam rá, miközben Castiel már az ajtóig húzott.

-Amúgy a holnapi még áll ?- kiáltott utánam a kék szempár helyes gazdája.

-A holnap ?-kérdezett rá Castiel .

A holnap ? Mi lesz holnap ? Hétfő. De, nem ezt keressük. Mi lesz holnap Nathaniellel? Hoppá…

-Oh persze, akkor 5-kor találkozunk .-kiáltottam utána.

-Holnap 5-kor ?-nézett rám Castiel

-Csak nem féltékeny vagy ?- próbáltam megviccelni. És már készültem is a hosszas , bizony te féltékeny vagy beszédemre, amikor megszólalt :

-Talán.

(A Lysanderes képért ne bántsatok:P A következő részletben már benne van :D)