Sziasztok :D Már megint késtem .Gomene srácok :D Amúgy tudom én , hogy rettenetesen szenvedtek a hiányomtól,(egoizmus a tetőfokon :D) ezért gyorsan fel is rakom a következő fejezetet, vagyis fejezet második részét. Jó szórakozást! Ja és ne feledjétek a szavazást :D

Dupla randi és Lysander, avagy hogyan barátkozz kézikönyvvel 2/2

Másnap iskola után Castiel kényszeresen kísérgetett egyik helyiségből a másikba. Mind egy megkergült Pincsi a gazdája után , ez hihetetlen.

-Nah halljuk mi a bajod te szeretethiányos öleb.-néztem vele szembe a mellékhelyiség küszöbénél. Éppen fürdeni készültem és csöppet sem volt szükségem védelmező társaságára.

-Öleb?-nézett rám meglepettem. Oh more azt hangosan mondtam ?

-Úgy értem , valami problémád van ? Vagy kell valami ?-javítottam ki magam.

-Semmi, csak unatkozok, és társaságra van szükségem .-lépett közelebb hozzám. Társaság mi ? Beveszi a jó édes nénikéd, de nem én.

-És a “nem akarok unatkozni” tevékenység körödbe beletartozik az is, hogy elkísérj tusolni ?-gúnyolódtam .

-Lekoptatsz ?-kérdezte meglepetten.

-Hagyod ? – néztem rá lehajtott fejjel.

-Ha akarod bemehetek veled.-húzódott szája félmosolyra.

-Azt lesheted, perveeerz!-csuktam szembe vele az ajtót. Nah jó a “csuktam” talán kicsit enyhe kifejezés. Annyira bevágtam , hogy a folyosón felakasztott kép pont olyan drámain esett le , mint a Mr.Bean által produkált rajzfilmekben. De ez akkor nem tudott foglalkoztatni.

Letusoltam , majd gyorsan fogat mostam, és már készültem ledobni magamról a törülközőt, mikor egy gondolat homályosította el az elmém.

-A francba.- csúszott ki a számon , és máris a kezemmel tömtem be azt a hatalmas lyukat az arcomon, amelyik olyan sokat fecseg kéretlenül. De abban a pillanatban igazán meg is lehetett érteni a kirohanását.Az ágyamon hagytam a ruháimat. Úr Isten , mi van ha még Castiel itt ólálkodik, sőt mi több , ha az emeleten van . Semmi gond, 6-ra az egyik barátjával beszélt meg találkát, ha minden igaz Lysandernek hívják. Na majd akkor kikecmergek innen. De az lehetetlen, nekem egy órával korábban lesz randim…

- Fighting Rachel.-biztattam magam. És máris nyitottam a fürdő ajtaját. Hirtelen egy titkos bevetésen éreztem magam , ahol hírhedt emberek leszedálása helyett, egy törülközőben kellett megszereznem a ruháimat az ágyamról. Nem voltam benne biztos, hogy melyik a nehezebb. Lábujjhegyen nyitottam be a szobámba elkaptam a cuccaimat és már viharoztam is a fürdőszoba felé.

-Ezt elejtetted.-szólalt meg a hátam mögött egy rekedtes hang. Gyors lendülettel megfordultam, és pont ugyanazzal a gyorsasággal szökött hatalmas vérmennyiség az arcomba. A “stop” tábla nem virított nálam pirosabban abban a percben .

-Hm tűrhető méret.-mosolyodott el Castiel , és a rózsaszín melltartómat vizslatta.

-Add azt vissza te perverz!-parancsoltam rá, és megindultam felé.

-Kényszeríts!-lóbálta a rózsaszín ruhadarabot.

-Nah jó, te akartad…-és nekiugrottam. Gyorsan kapkodta el előlem az általam hűen áhított ruhadarabot, és a sikertelen próbálkozásaim jutalmaként mindig kaptam tőle egy fejre mért ”barackot”. Álnok és végzetes támadás.

-Hahó, van itt valaki?-hallatszott egy ismeretlen hang a földszintről. A mély hang elterelte Castiel figyelmét, mire én semmivel sem törődve ráugrottam, hogy megszerezzem azt a fránya melltartót. Castiel elvesztette az egyensúlyát, majd “elefántpehely könnyedséggel” zuhant a földre, magával húzva engem is.

-Megvan!-kiáltottam a kezemben a rózsaszín melltartóval, Castiel mellkasán ficánkolva.

-Nah de cica, társaságunk van.-megfagytam .Nem tudtam eldönteni megmozduljak vagy sem. Így sem jó, úgy sem jó. És amúgy is ki az aki ilyenkor zaklat? felültem Castielre, majd a lehető leglányosabb módon leszálltam róla. Mintha pár percre megfeledkeztem volna róla, hogy egy szál fehér törülközőbe vívok gladiátor harcot egy rózsaszín melltartóért.

-Bocsánat a zavarásért- láttam a fiú vörösödő arcát , amint végigmért engem .Más helyzetben képen törültem volna, de ez most nem lett volna előnyös. Elvégre én raktam ki minden bájam Castielen térdelve egy fehér törülközőben. Amúgy is ki akarna verekedni egy viktoriánus ruhákba öltözött fiúval? Kimondottan helyes , de tuti nem százas, főleg, hogy láthatóan ismeri Castielt.

-Khm, ha most megbocsájtotok…talán felöltözhetnék.-mondtam elpirulva.

-Ez egy remek ötlet. -mondta Castiel ravasz mosollyal az arcán. esküszöm ez a pasi egyszerűen bolond…még az ilyen helyzetekben sem érzi magát kínosan ?

Gyorsan felvettem a randira szánt ruhámat-mert igen , ezt akár randinak is nevezhetnénk , habár ilyesmit nem mondtunk ki- majd mély lélegzetet véve kiléptem az ajtón. A két srác, mintha elfelejtett volna mindent az én szobámba tanyázott le.

-Már elnézést Castiel, de tudtommal ez az én szobám.-Castiel meglepetten nézett rám.

-Én elnézem cica, de ezentúl ne gyere be kopogás nélkül.-vigyorodott el.

-Castiel, te…

-Nana cica.-állított le. Vendégem van, mutatkozz szépen be.-intett a szürke hajú srác felé.

-Oh bocsáss meg.-kezdtem szavatkozni . –A nevem Rachel.-villantottam barátságos mosolyt.

-Lysander vagyok, örülök.- mosolygott ő is, de egyéb gesztus híján gyorsan az órámra pillantottam.

-A csudába elkésem.-morogtam . Máris az ajtó felé vettem az irányt.

-Majd mi elviszünk.-ajánlkozott Castiel hatalmas mosollyal.

-Felejtsd el, szó sincs róla…sose-tiltakoztam.

Fél hatkor már Castielék társaságában fogyasztottuk a Nathaniellel tervezett pizzánkat. Habár erősen elleneztem a fiúk segítségét, a kocsiba tuszkolásnak aligha lehetett ellent mondani.

-Szóval mind itt vagytok.- Kezdte ugyanúgy a mondandóját hatodszorra is Nathaniel. Valószínű sokként érték a történtek.

-Kérlek ne haragudj rám.-szavatkoztam.

-Ugyan semmi gond, ez most olyan mint egy dupla randi. Te és én , Castiel meg Lysander.-mosolyodott el Nathaniel. Én elismerően bólintottam

Jól van tanul a srác . Csak el ne vérezzen.

-Na ide figyelj szöszi.-állt fel Castiel a helyéről, és lépett közelebb Nathanielhez.

-Meg ne próbáld !-kiáltottam rá, de későn volt, Castiel már Nathaniel hajába kapaszkodva ütlegelte a szőkét.

-Castiel állj le !-próbálkoztam újra, féltettem Nathanielt. De ő sem adta magát behúzott egyet a vöröskének.

-Kérlek ne itt csináljátok.-parancsolt rájuk Lysander, és felállni készült, hogy megoldja a helyzetet. Ám nem volt rá szükség. Az óriás méretekkel rendelkező üzletvezető már ki is hajította a két srácot. Mi Lysanderrel pedig csak bámultunk , mint borjú az új kapura.

-Óhajtanak még valamit? -jött a kedves pincérnő, hogy felrázzon a kábulatból. Egyből az üzletvezető árbúsan figyelő arcára pillantottam és összerezzentem.

-Igen , jó lenne valami desszert . –mosolyodtam el. Az idióta bagázs kivetette magát, de az én napom aztán nem rontják el.

-Nem baj , hogy maradunk ?-nézett rám meglepetten Lysander.

-Ha nem sietsz örülnék a társaságodnak.-mosolyodtam el.-Ezek a bolondok magukra hagytak.

-Hát ha nem fura ez így neked.-vakarta meg a fejét.

-Csöppet sem.- kacagtam el magam, majd a pincérnő felé néztem. –Tudja mit hölgyem hozzon még egy óriás pizzát.

-Még egyet ?-lepődött meg még jobban a fiú, nem gondolta volna , hogy ennyire “akármilyen ”leszek

-Igen , az előbbit a srácok versenyszerűen ették meg, láttam , hogy te sem ettél semmit.

-Fura lány vagy hallod-e?-nevette el magát, majd kényelmesen elhelyezte magát.- Nos hölgyem, akkor ideje mesélnie magáról.

Az este további részét Lysanderrel és a Castieltől és Nathanieltől kapott sms-k és hívások elutasításával töltöttem . Jól éreztem magamat Lysanderrel , rengeteg közös dologról tudtunk beszélni, mégis a legnagyobb meglepetéssel az szolgált, hogy legalább annyira odavan a zenéért , mint én. Ezért külön bónusz neki. Egy dolog azonban zavart, nem tudtam kiverni a fejemből a pillanatot, mikor Castiel, bevallotta , talán féltékeny. Érdekelt,nagyon is érdekelt. Talán sokkal jobban , mint a mai verekedés ,Nathaniel vagy Lysander, és ez összezavart. Talán számomra sem közömbös a vöröske ?