9.Út egy új világ felé (Sínek az élet felé)

Sziasztok :) Ismét új fejezetet hoztam nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket. Visszaolvasva a saját írományaimat rájöttem , hogy néhol kihagytam egy két szálat, amit csak a fejemben vezettem végig, de ígérem ,majd valahogyan pótlom azt is . Ezen kívül köszönöm mindenkinek , aki olvas, hihetetlenül boldoggá tesztek, a kedves szavaitokkal,meg lájkokkal meg stb.Ennél többre nem hogy egy amatőr, de egy profi író sem vágyhat :D

9.Út egy új világ  felé  (Sínek az élet felé)

-Figyelj, ezt mindenképpen meg kell, hogy beszéljük .Hihetetlenül fontos. - hadonászott a magas fiú. 

-Értem én, és kérlek ne haragudj, de elígérkeztem mára.

-De hát itt vagy. –mondta kétségbeesetten.

-Igen , de már megyek is. Csak ennyit szerettem volna. – elvettem a pulton heverő DvD-t , és elindultam kifelé.

-Rach…-nyúlt utánam egy kéz. – Csak annyit,…-a vöröske leállította

- Ide figyelj töpszli.- csatlakozott Castiel is párbeszédhez. A barna hajú srácot , mintha kicserélték volna, lekapta a szemüvegét és Castiel elé mászott.

-Minimum 3 cm-vel vagyok magasabb nálad.-kérkedett a barnaság.

-Hülye vagy? Törökülésbe tudnám enni a fejedről a rizset. Három cm-vel magasabb ?…Nah ne szórakozz.- legyintett a Ken névre hallgató fiú elé. Amúgy jó kis neve van nem ? Könnyen megjegyezhető.

-Castiel , ne mutasd be, hogy milyen jól nevelt vagy. Ken kérlek ne haragudj, majd holnap megvitatjuk az új Superman filmet , jó ? – megmarkoltam Castiel karját, és magammal húztam. -Ideje mennünk..

-Sziiia Ken!- köszönt el gúnyolódó lányos hangon Castiel.

-Kentin , a nevem Kentin.-javította ki vörös fejjel Castielt. Ezek ketten aztán találnak egymáshoz. Megvan a parázs és a pirosság is .

-Szia Ken.- nyitottam ki magam előtt az ajtót.- Ja és köszi a Dvd-t, biztosan jól választottál.

-Szia Rach.-integetett. Castiel megtorpant az ajtóban.

-Ő miért hívhat Rach-nek, én meg nem ?-csattant fel, mint egy kisgyerek akinek a testvére fagyit eszik, de neki nem adtak. Ez maga a magyar tragikum.

-Most mit vagy úgy oda…úgysem kérdezed soha, hogy hívhatsz-e Rach-nek.-csaptam a hátára. Ő próbálkozott:

-Hívhatlak Rach-nek ?

-Nem.

- Ő miért hívhat Rach-nek, én meg nem ?-újabb köröket futunk feleslegesen.

-Mert én meg Ken-nek hívhatom…-próbáltam túljutni a kialakult helyzeten, de mindhiába Castiel csak nem adta fel.

-Ken, hívhatlak Kennek ?- vett száznyolcvan fokos fordulatot az ajtóból.

-Nem, és mondtam már, hogy ne hívj így.- nah Castielt kikosarazták.

-De hát osztálytársak vagyunk.- morgott a háttérben Castiel.

-Szia Ken.- köszöntem, és már kint is voltam Castiellel együtt a bolt ajtóján, a beszélgetés óta felhalmozódott népes nézőtáborunk pedig követett.

-Castiel siessünk, mert fázok.-parancsoltam rá.

-Odaadjam a kabátom ?-kérdezte a legkomolyabban.Meglepődtem, de tovább sétáltunk.

-Ne , annyira nem vészes ám. Csak siessünk haza.-megragadta a karomat.

-Ne légy már ennyire elutasító csak egy kabát.-és már rám is segítette a bőrdzsekijét. Tökéletesen nagy volt rám , akár ruhának is hordhattam volna. Kívül ahogy hozzá értem fagyos volt, de belül kényelmes és meleg, édes Castiel illatot árasztott magából.

-Nem fogsz megfázni?-mértem végig a rövid ujjúban tengődő srácot.- Ez kicsit túlzásnak tűnik.- furcsán nézett rám.-Nem vagyok kis virág, amit folyton öntözni kell.

-Ugyan kiscica, ez a hideg esti szél csak úgy elsodorna .- mosolyodott el. Nah most elég. Vissza a régi Castieeeelt!- Milyen színű bugyi van rajtad ?- tátva maradt a szám, Castiel agyon lőtte a pillanatot. Még arra sem hagyott neki időt, hogy legalább az utolsó szavait elmormolja. Seggfej.

-Tapló.-  álltam lábujjhegyre és csaptam meg a tarkóját.

-Nah látod ha pár centivel magasabb volnál.-vigyorodott el ravaszul.

-Mi nálatok Kennel ez a túlzott cm hiány?-löktem meg gyerekesen ahogy sétáltunk.

-Egy fiúnak fontosak a cm-k.- mondta komolyan.

-Perverz.- reagáltam részeges tántorgással a lökésére.

-Cica én semmi perverzet nem mondtam. Most akkor ki is az aki rosszra gondol?- karolta át a derekamat. Zavarban voltam, de hagytam majd szédülten válaszoltam az örömfelhők mögül:

-Rossz, aki rosszra gondol, de hülye aki nem .

-Én határozottan rosszra szoktam gondolni.-fújt bele szelíden a fülembe. Nekem ez már sok(k)

-Nem is várnék el tőled mást.-csavarodtam ki a szorításából. Hazaértünk.-Átöltözöm és megyek kaját készíteni.-hagytam hátra és az ajtónk felé iramodtam.

-Én meg gyújtok gyertyát.

-Csak le ne égesd a nagyi házát, akarom mondani a házad.-raktam  trombita formába a két kezem, hogy jobban hallja amit mondok.

-Az én házam?-kérdezte meglepetten.

-Már nagyon rég.

   Felszaladtam a szobámba, kényelmes nadrágot húztam és felvettem egy pántos felsőt . Arcomat hideg vízzel öblítettem le és hosszan vaciláltam , hogy rakjak-e magamra egy kis szempillaspirált vagy sem, de végül úgy döntöttem egy “baráti” filmnézős estére fölösleges és kényelmetlen.  Meg persze, hogyha meg szeretne csókolni, akkor se lenne nagy csalódás , hiszen az első csókunkkor is ágyból feléledt kriptaszökevényt imitáltam. Visszagondolva elég ciki.

    Elvégeztem  hátul összefogott hajamon az utolsó simításokat, majd a konyhában lepakolt zöldségekkel együtt átszaladtam Castielhez. Igaz csak pár lépés a két ház között a távolság , mégis a szabadon maradt végtagjaim már a lefagyás szélén dideregtek.

-Mi lesz a menü Rach?- lépett elém  a félmeztelen Castiel.

-Na tessék, máris Rach-nek szólítasz. Amúgy mi ez a nudista viselet?

-A nudisták nem így mászkálnak, de ha akarod bemutathatjuk.- fogta meg a csuklómat.

-Még mit ne?- eltoltam magamtól.-Amúgy spagettire gondoltam. Rendben lesz?-adtam az üresen maradt kezébe a zöldségeket.

-Nekem tökéletesen.-fordult meg.

-Most meg hova mész?-csodálkoztam. –Faképnél hagysz?

-Te mondtad, hogy vegyek magamra valamit.-forgatta a szemeit.

-Igaz is.-vörösödtem el. Felőlem aztán így is maradhatott volna. Ha nem is végig , legalább egy kicsit. Izmos volt a felsőteste , szelíd kockák dudorodtak ki a hasa hült helyén. Semmi kétség nem fér hozzá, igazán kellemes látvány.

-Odafagytál Rachel?-intett Castiel a konyha felé.

-Nem, nem , dehogy.-és máris előtte álltam.

-Most, hogy így nézem...-mért végig teljes figyelemmel. Nem mellesleg majdnem kírúgtam a szemét. – Te sem öltöztél túl téliesen.

-A rövidnadrágra célzol ?

-Meg a pántos felsőre.-egészített ki. – Félre ne értsd…nagyon jól áll. – kezdte el vakargatni a fejét.

- Oké , nem értem félre. – nem én…sose érteném félre. De pontosan , itt most melyik fele lenne a félreértés ? Jajj nekem , szerintem félreértetteeem.

Dörömbölés hallatszott az ajtón. Csörgött a kulcs, kongott a zár,megmozdúlt a kilincs és kinyílt az ajtó. A bejövő férfit meglepte a látvány.

-Sziasztok. Megzavartam valamit.- köhintette el magát. Jaj Istenem Mr.Maddox csak ilyent ne tessék kérdezni , mert Castiel hülyeséget fog mondani.

-Egy randit apa, semmi mást.-legyintett könnyedén. Nah mit mondtam , hogy hülyeségeket fog beszélni.

-Ne tessék aggódni, semmit sem tetszett megzavarni. Castiel csak viccel.-legyintettem a fakanállal.

-Áh ez a rengeteg munka.-csavarintott egyet a vállán az öreg Maddox. Kínos téma ejtve , Ámen.

-Fárasztó volt az ügynökségnél ?-néztem rá kérdően.

-Nem könnyű ,most vannak a válogatások , és  a főmufftik nagyon kényesek.-panaszkodott a kanapéra dőlve.

-Meddig tart még a válogatás? –egyre jobban kezdett érdekelni a dolog.

-Még két hónapig. Csak nem érdekel a dolog ?-nézett rám mosolyogva.

-Talán.- mondtam félve.

-Egy próbát megér. Még a szállásotok is ebben a városban lenne. Minden lány megpróbálja aki itt lakik, kicsit ijesztő is ez a hatalmas mennyiség.-Castiel köhintett a rotyogó fazék mellett.

-Ideje enni.-szólt közbe.