2014. július 25., péntek

9.Út egy új világ felé (Sínek az élet felé)

Sziasztok :) Ismét új fejezetet hoztam nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket. Visszaolvasva a saját írományaimat rájöttem , hogy néhol kihagytam egy két szálat, amit csak a fejemben vezettem végig, de ígérem ,majd valahogyan pótlom azt is . Ezen kívül köszönöm mindenkinek , aki olvas, hihetetlenül boldoggá tesztek, a kedves szavaitokkal,meg lájkokkal meg stb.Ennél többre nem hogy egy amatőr, de egy profi író sem vágyhat :D



9.Út egy új világ  felé  (Sínek az élet felé)




-Figyelj, ezt mindenképpen meg kell, hogy beszéljük .Hihetetlenül fontos. - hadonászott a magas fiú. 
-Értem én, és kérlek ne haragudj, de elígérkeztem mára.
-De hát itt vagy. –mondta kétségbeesetten.
-Igen , de már megyek is. Csak ennyit szerettem volna. – elvettem a pulton heverő DvD-t , és elindultam kifelé.
-Rach…-nyúlt utánam egy kéz. – Csak annyit,…-a vöröske leállította
- Ide figyelj töpszli.- csatlakozott Castiel is párbeszédhez. A barna hajú srácot , mintha kicserélték volna, lekapta a szemüvegét és Castiel elé mászott.
-Minimum 3 cm-vel vagyok magasabb nálad.-kérkedett a barnaság.
-Hülye vagy? Törökülésbe tudnám enni a fejedről a rizset. Három cm-vel magasabb ?…Nah ne szórakozz.- legyintett a Ken névre hallgató fiú elé. Amúgy jó kis neve van nem ? Könnyen megjegyezhető.
-Castiel , ne mutasd be, hogy milyen jól nevelt vagy. Ken kérlek ne haragudj, majd holnap megvitatjuk az új Superman filmet , jó ? – megmarkoltam Castiel karját, és magammal húztam. -Ideje mennünk..
-Sziiia Ken!- köszönt el gúnyolódó lányos hangon Castiel.
-Kentin , a nevem Kentin.-javította ki vörös fejjel Castielt. Ezek ketten aztán találnak egymáshoz. Megvan a parázs és a pirosság is .
-Szia Ken.- nyitottam ki magam előtt az ajtót.- Ja és köszi a Dvd-t, biztosan jól választottál.
-Szia Rach.-integetett. Castiel megtorpant az ajtóban.
-Ő miért hívhat Rach-nek, én meg nem ?-csattant fel, mint egy kisgyerek akinek a testvére fagyit eszik, de neki nem adtak. Ez maga a magyar tragikum.
-Most mit vagy úgy oda…úgysem kérdezed soha, hogy hívhatsz-e Rach-nek.-csaptam a hátára. Ő próbálkozott:
-Hívhatlak Rach-nek ?
-Nem.
- Ő miért hívhat Rach-nek, én meg nem ?-újabb köröket futunk feleslegesen.
-Mert én meg Ken-nek hívhatom…-próbáltam túljutni a kialakult helyzeten, de mindhiába Castiel csak nem adta fel.
-Ken, hívhatlak Kennek ?- vett száznyolcvan fokos fordulatot az ajtóból.
-Nem, és mondtam már, hogy ne hívj így.- nah Castielt kikosarazták.
-De hát osztálytársak vagyunk.- morgott a háttérben Castiel.
-Szia Ken.- köszöntem, és már kint is voltam Castiellel együtt a bolt ajtóján, a beszélgetés óta felhalmozódott népes nézőtáborunk pedig követett.
-Castiel siessünk, mert fázok.-parancsoltam rá.
-Odaadjam a kabátom ?-kérdezte a legkomolyabban.Meglepődtem, de tovább sétáltunk.
-Ne , annyira nem vészes ám. Csak siessünk haza.-megragadta a karomat.
-Ne légy már ennyire elutasító csak egy kabát.-és már rám is segítette a bőrdzsekijét. Tökéletesen nagy volt rám , akár ruhának is hordhattam volna. Kívül ahogy hozzá értem fagyos volt, de belül kényelmes és meleg, édes Castiel illatot árasztott magából.
-Nem fogsz megfázni?-mértem végig a rövid ujjúban tengődő srácot.- Ez kicsit túlzásnak tűnik.- furcsán nézett rám.-Nem vagyok kis virág, amit folyton öntözni kell.
-Ugyan kiscica, ez a hideg esti szél csak úgy elsodorna .- mosolyodott el. Nah most elég. Vissza a régi Castieeeelt!- Milyen színű bugyi van rajtad ?- tátva maradt a szám, Castiel agyon lőtte a pillanatot. Még arra sem hagyott neki időt, hogy legalább az utolsó szavait elmormolja. Seggfej.
-Tapló.-  álltam lábujjhegyre és csaptam meg a tarkóját.
-Nah látod ha pár centivel magasabb volnál.-vigyorodott el ravaszul.
-Mi nálatok Kennel ez a túlzott cm hiány?-löktem meg gyerekesen ahogy sétáltunk.
-Egy fiúnak fontosak a cm-k.- mondta komolyan.
-Perverz.- reagáltam részeges tántorgással a lökésére.
-Cica én semmi perverzet nem mondtam. Most akkor ki is az aki rosszra gondol?- karolta át a derekamat. Zavarban voltam, de hagytam majd szédülten válaszoltam az örömfelhők mögül:
-Rossz, aki rosszra gondol, de hülye aki nem .
-Én határozottan rosszra szoktam gondolni.-fújt bele szelíden a fülembe. Nekem ez már sok(k)
-Nem is várnék el tőled mást.-csavarodtam ki a szorításából. Hazaértünk.-Átöltözöm és megyek kaját készíteni.-hagytam hátra és az ajtónk felé iramodtam.
-Én meg gyújtok gyertyát.
-Csak le ne égesd a nagyi házát, akarom mondani a házad.-raktam  trombita formába a két kezem, hogy jobban hallja amit mondok.
-Az én házam?-kérdezte meglepetten.
-Már nagyon rég.
   Felszaladtam a szobámba, kényelmes nadrágot húztam és felvettem egy pántos felsőt . Arcomat hideg vízzel öblítettem le és hosszan vaciláltam , hogy rakjak-e magamra egy kis szempillaspirált vagy sem, de végül úgy döntöttem egy “baráti” filmnézős estére fölösleges és kényelmetlen.  Meg persze, hogyha meg szeretne csókolni, akkor se lenne nagy csalódás , hiszen az első csókunkkor is ágyból feléledt kriptaszökevényt imitáltam. Visszagondolva elég ciki.
    Elvégeztem  hátul összefogott hajamon az utolsó simításokat, majd a konyhában lepakolt zöldségekkel együtt átszaladtam Castielhez. Igaz csak pár lépés a két ház között a távolság , mégis a szabadon maradt végtagjaim már a lefagyás szélén dideregtek.
-Mi lesz a menü Rach?- lépett elém  a félmeztelen Castiel.
-Na tessék, máris Rach-nek szólítasz. Amúgy mi ez a nudista viselet?
-A nudisták nem így mászkálnak, de ha akarod bemutathatjuk.- fogta meg a csuklómat.
-Még mit ne?- eltoltam magamtól.-Amúgy spagettire gondoltam. Rendben lesz?-adtam az üresen maradt kezébe a zöldségeket.
-Nekem tökéletesen.-fordult meg.
-Most meg hova mész?-csodálkoztam. –Faképnél hagysz?
-Te mondtad, hogy vegyek magamra valamit.-forgatta a szemeit.
-Igaz is.-vörösödtem el. Felőlem aztán így is maradhatott volna. Ha nem is végig , legalább egy kicsit. Izmos volt a felsőteste , szelíd kockák dudorodtak ki a hasa hült helyén. Semmi kétség nem fér hozzá, igazán kellemes látvány.
-Odafagytál Rachel?-intett Castiel a konyha felé.
-Nem, nem , dehogy.-és máris előtte álltam.
-Most, hogy így nézem...-mért végig teljes figyelemmel. Nem mellesleg majdnem kírúgtam a szemét. – Te sem öltöztél túl téliesen.
-A rövidnadrágra célzol ?
-Meg a pántos felsőre.-egészített ki. – Félre ne értsd…nagyon jól áll. – kezdte el vakargatni a fejét.
- Oké , nem értem félre. – nem én…sose érteném félre. De pontosan , itt most melyik fele lenne a félreértés ? Jajj nekem , szerintem félreértetteeem.
Dörömbölés hallatszott az ajtón. Csörgött a kulcs, kongott a zár,megmozdúlt a kilincs és kinyílt az ajtó. A bejövő férfit meglepte a látvány.
-Sziasztok. Megzavartam valamit.- köhintette el magát. Jaj Istenem Mr.Maddox csak ilyent ne tessék kérdezni , mert Castiel hülyeséget fog mondani.
-Egy randit apa, semmi mást.-legyintett könnyedén. Nah mit mondtam , hogy hülyeségeket fog beszélni.
-Ne tessék aggódni, semmit sem tetszett megzavarni. Castiel csak viccel.-legyintettem a fakanállal.
-Áh ez a rengeteg munka.-csavarintott egyet a vállán az öreg Maddox. Kínos téma ejtve , Ámen.
-Fárasztó volt az ügynökségnél ?-néztem rá kérdően.
-Nem könnyű ,most vannak a válogatások , és  a főmufftik nagyon kényesek.-panaszkodott a kanapéra dőlve.
-Meddig tart még a válogatás? –egyre jobban kezdett érdekelni a dolog.
-Még két hónapig. Csak nem érdekel a dolog ?-nézett rám mosolyogva.
-Talán.- mondtam félve.
-Egy próbát megér. Még a szállásotok is ebben a városban lenne. Minden lány megpróbálja aki itt lakik, kicsit ijesztő is ez a hatalmas mennyiség.-Castiel köhintett a rotyogó fazék mellett.

-Ideje enni.-szólt közbe.


3 megjegyzés: