Sziasztok :D Szokás szerint később, mint ahogy beígértem ...De legalább felraktam :D Erről a fejezetről csak annyit, hogy kicsit furcsa lett...remélem azért nem pártoltok el tőlem :D
Jaj és egy fontos közlemény :D Egy hétig(meg pár nap) nem leszek táborozás miatt. Ezért kérlek titeket ne felejtsetek el :D És persze arra is , hogy aki még nem tette meg az szavazzon, mert amint hazaértem megcsinálom az új dizájnt és fejezetet :D Addig jó olvasást és vakációt nektek :D
Barátság
Süt a nap, a madarak lágy csiripelése
hallatszik a távolból,az enyhe szellő megcsapja az arcomat, Amberrel ebédelek.
Minden narancs és barna színben úszik, ez maga a Paradicsom. Na álljon meg a
gyászmenet…Amber !?
-Ha nem szólsz hozzám , minek ültél ide?- meresztettem a
szőke szépségre a szemem.
-Ez a törzshelyem .-suhintotta hátra hullámos fürtjeit, a
hazug szőke.
-Én szoktam itt ülni . –forgattam a kezemben a villát.
-Mostmár én is.
-Ez nem magyarázat.
-Magányosnak tűntél.-próbálkozott újra.
-Ez meg nem kifogás.- legyintettem le ismét.
-A magány nem jó .- hajolt előre az asztalon. Mivel egymással szemben
ültünk egy kis kerek asztalnál, már be is hajolt az intim szférámba a hat féle
parfümjével együtt.
A magány egy dolog...Vajon mi lehet a helyzet a hazug szőkék
bolygóján ?
-Nem vagyok magányos.-Amber sóhajtott, mire én automatikusan
ki akartam vágni magam .- Ők itt a barátaim Jesse és Mccartney.-mutattam a
mellettem levő két üres helyre. -Képzeletbeli barátok .-mondtam, hogy Ambernek
is leeshessen végre az irónia.
-Cukik.-mondta zavarodott mosollyal.
-Csak bökd ki.-javasoltam neki szárazon.
-Mégis mit ?-tett úgy , mintha semmiről sem tudna semmit.
-Miért jöttél ide?
-Barátkozni.
-Itt hagylak.-készültem feladni.
-Jó, jó , rendben . Csak ne menj.-bírt a kezével maradásra.
-Kiböknéd végre ?-néztem rá mérgesen.
-Nem vagy valami kedves lány…-húzta el a száját. Nah jó
igaza van , nem vagyok kedves. Az
ebédlős történet után senki nem lenne vele kedves.
-Khm…tudtommal kérni jöttél.- emlékeztettem a máris
„elszállni” készülő lányt.
-Segíts visszaszerezni Nat-ot.- vörösödött el.
Tudtam.Én tudtam. Mikor megláttam az asztalom mellett állni
azzal a bamba vigyorral már tudtam .
-Nem-válaszoltam és menni készültem .
-A te hibád. - a sértegetős vádaskodás nem használ ám
…-Akarom mondani, csak te tudsz segíteni.-javította ki magát. Helyes, ha akar
valamit dolgozzon csak meg érte. Igazából maga az ötlet nincs ellenemre.
Nathaniel és ő tökéletesen találnak. De
úgy, hogy szakított Amberrel , csak a szerelmi bánattól hemzsegő búskomor képét
láthatom nap, mint nap.. Nem mintha gondom lenne vele...csak jó lenne boldognak
látni.
-Mit kapok cserébe.-
bújt elő belőlem az üzletasszony ?
-Cserébe ?- kérdés volt, de Amber nem lepődött meg.
-Gondolom, nem szeretnéd, hogy leírjam a házikat neked.-reménykedett, méghozzá
nagyon átlátszóan.
Talált, süllyedt . Sohaaaa.
-Köszi, inkább nem szeretném újra járni ezt a
tanévet.-mosolyodtam el pimaszul.
-Akkor mit akarsz?-nézett rám kérdően.
-Tatarozást.
-Azt akarod, hogy felújítsam a házatokat?-képedt el.
-Igen kérlek…ha lehet a fal alma zöld legyen .
-Ez most komoly?- bámult rám a sírás küszöbén.
-Bakker…csak vicc. Ne sírj már.- vigasztaltam . Még a végén
azt hiszi valaki, hogy agyba főbe verem …
-Pff…-nevette el magát.- Kislány…ne akarj átverni egy örökös
hazudozót.-mutatott vigyorgó szájjal egy csámpás „piece” jelt.
-Nem kéne
rá büszkének lenned.- türtem fel az orrom.
-Én csak
ehhez értek…mi mással kérkedhetnék ?-nézett rám kérdően.-Tehát,mit akarsz ?
- Segíts
nekem, hogy sokkal eladhatóbb legyek …
-“Eladhatóbb”-vörösödni
kezdtem .
-Emberi
nyelven : Csinálj belőlem egy dögös csajt.
-Nah ne
már. Hahahaha.-hallatszott jóízű és szívből jövő nevetés Amber torkából.
-Kell a kis
Nat-ed, vagy sem ?-a vigyor félelmetesen gyorsan fagyott le az arcáról.
Végigmért, majd komolyan folytatta:
- Egy
hónap, és sírva néz utánad minden srác.
-Húz
bele…legyen három hét.-nyújtottam a kezem alkura.
-Castiel
miatt?-csillant meg valami a szemében.
-Nem rád
tartozik.-sepertem le magamról a félelmetes tekintetét.
-Te is
annyit kapsz.-fogott velem kezet, majd megfordult és úgy elment, mintha ott sem
lettem volna.
-Neked is
szia!-próbáltam mindenki tudtára hozni, hogy Amber bizony velem
beszélgetett, de már annyira távol volt tőlem , hogy az embereket csak az én
semmibe tátogásom fogadta. Jesse , Mccartney ideje újra belefogni a hármunk
tökéletes és idilli barátságába.
*A fiú és lány
közötti barátságok 99%-ában
egyik fél többet érez. Nah most a nagy
és meleg helyzet az , hogy nekem egyetlen lány barátom sincs…és sosem
volt…sosem értettem ,hogy miért nem tudok legalább egy kis időre is
összebarátkozni egy kedves lénnyal…*
-Rach, az nem “lénnyel”, hanem”lánnyal”.-kötött belém a szőke srác az ágyam
végénél.- És ha próbálkoznál, biztosan találnál barátokat …de te nem
próbálkozol.
-Nah …téged sem kérdezett senki. És amúgy is ki mondta
neked, hogy beleolvashatsz a naplómba?- vettem ki a kezéből a laptopomat.
-Itt volt szem előtt…- magyarázkodott.
-A női mosdó is szem előtt van , és mégse sétálsz be csak
úgy kíváncsiságból…ugye ?- Nat elpirult.
-Bocs.-majd folytatta az olvasást.
-Teszed le azonnal, vagy…- a telefoncsörgés megszakította a
fenyegetőzésemet.-Tessék ?-vettem fel mérgesen a telefont.
-Ha a negatív sugárzásoddal tönkre vágod a hajam, te fizeted
a fodrászt.- szólt bele a telefonba egy vékony női hang.
- Negatív sugárzás? A hajad ? A telefonon keresztül? Amber
…egyáltalán minek hívogatsz? Vagy inkább kezdjük azzal, hogy honnan van meg a
számom?-kezdtem gyors hadarásba , a mellettem ülő szőkét figyelmen kívül
hagyva.
-Amberrel beszélsz? –fordult felém a csapzott szőke.
Hoppá.
-Mi csak…-Amber lecsapta a telefont.
-Letette?
-Sok volt a dolga…-legyeztem a karomat a szemem előtt.
-Dolga?
-Az…Tudod, talán jó lenne, ha átgondolnád ezt a szakítás
ügyet.-mondtam halkan lesütött fejjel.
-Az üzenet amit egy héttel ezelőtt küldtem …nem kérdeztél
rá.- beszélt , miközben arcához igazodó hajszálai görcsösen próbálták
megtalálni a helyüket.
-Talán , ne most beszéljük meg.-vakartam meg a fejem .
Nem akarok beszélni vele. Nem erről. Félek, hogy olyasmit
fog mondani…amit nem tudok majd értékelni.
-De ez fontos…nagyon is fontos. Én már nem szeret Ambert.
Nekem ő túl sok. elhívtalak téged randizni…
-Nem kérsz szendvicset ?-próbáltam terelni a szót, de
Nathaniel vissza húzott .
-Hallgass végig…azt hiszem , hogy szeretlek.- ahogy kimondta
ezeket a hatalmas súllyal rendelkező szavakat, mindketten lefagytunk. Erre nem
volt válaszom …éppen ezért , nem is lett volna szabad kimondania.
Egymás mellett
ültünk az ágyamon, és belemerültünk a gondolatainkba. Nem volt kibúvó…többé már
nem ...a szavai kimondottak maradnak , és nemsokára válaszolnom is kell majd
rájuk.
-Alig ismerjük egymást egy hónapja…-törtem meg a
csendet.Talán túl sokat mondtam , mikor az egy hónapra céloztam .
-Én … én …már azelőtt is figyeltelek.-temette arcát a
kezébe.
Nathaniel… a selymes szőke haj, a gyönyörűen fénylő arany
színű szem, a kedves mosoly és oltalmazó karok tulajdonosa nem viccelt. Nem ma
és nem most. Az egyik részem sikoltozva rohanta volna le és csókolta volna meg
, a másik meg úgy ahogy volt abban a percben a szűrét is kitette volna. A kettő
pontos köztes állapota zajlott a valóságban …csendben és mozdulatlanul ültem
mellette az ágyon.
-Hoztam frissítőt.-lépett be anya az ajtón. Megmentő.
Köszönöm Ámen.
-Azt hiszem , most jobb ha megyek.-állt fel Nat , én meg nem
elleneztem .
-Ilyen hamar…máskor többet szoktál maradni.-csalódott anya.
-Csak meg kellett kérdeznem valamit Rach-től…de sajnos még ő
sem tudja a választ.-vette el kabátját a székemről.
-Oh az kár, milyen témában van…talán van valami jó könyvünk
a témáról .-ajánlotta fel a segítséget anyám.
-Köszönöm ez nagyon kedves .-nézett anyára, majd újra vissza
rám.- Ha lesz rá időd, kikeresnéd nekem Rach?- vörösödött el ismét, majd
kilépett az ajtón.
Mintha olyan könnyű lenne… Jaj persze Nathaniel ..majd
megkeresem a “szerelmi
problémák” témánál a választ. Azért egy
próbát megér.
Szóval hol is tartottam még az előbb ? A fiú és lány közötti barátságok 99%-ában egyik fél többet érez. Nah most a nagy és meleg
helyzet az , hogy nekem egyetlen lány barátom sincs…és sosem volt…sosem
értettem ,hogy miért nem tudok legalább egy kis időre is összebarátkozni egy
kedves lánnyal… , hogy egyetlen
barátom van, és persze az is belém szeretett. Én viszont nem tudom , hogy mit
is érzek igazán .
Kedves naplóm, az
igazság az , hogy mindegy , hogy hogyan csűrjük –csavarjuk a dolgokat, vagy
hogy hány diagrammot készítünk, mert az
igazán fontos dolog a valóság. A valóságban pedig a kutyát sem érdekli, hogy a
nőknek meg férfiaknak hány százaléka képes az egymás közti tiszta barátsága, ha
az egyetlen barátod szerelmes beléd.
8.fejezet: Castiel hamarosan hazaér...már alig várom. Talán mégsem minden úgy megy ahogy ő akarja ?Ja és ha már itt tarunk ...az én jövőmmel mi lesz?
8.fejezet: Irány egy új világ felé (tudooom, hogy fura cím ...de ne szóljátok le...ez az egyetlen egy fejezet, amit már a blog írása előtt elterveztem , és amire úgy gondoltam ,hogy mindenképpen benne akarom látni. A többit mindig menet közben találom ki..gondolom meglátszik :D)

Juuuuuuuuuuuuuhj folytasd! Imádom a blogod! *-* :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen :) Amint lehet, felrakom a következő részt :)
VálaszTörlés