7.Barátság

Sziasztok :D Szokás szerint később, mint ahogy beígértem ...De legalább felraktam :D Erről a fejezetről csak annyit, hogy kicsit furcsa lett...remélem azért nem pártoltok el tőlem :D 

Jaj és egy fontos közlemény :D Egy hétig(meg pár nap) nem leszek táborozás miatt. Ezért kérlek titeket ne felejtsetek el :D És persze arra is , hogy aki még nem tette meg az szavazzon, mert amint hazaértem megcsinálom az új dizájnt és fejezetet :D Addig jó olvasást és vakációt nektek :D

Barátság

  Süt a nap, a madarak lágy csiripelése hallatszik a távolból,az enyhe szellő megcsapja az arcomat, Amberrel ebédelek. Minden narancs és barna színben úszik, ez maga a Paradicsom. Na álljon meg a gyászmenet…Amber !?

-Ha nem szólsz hozzám , minek ültél ide?- meresztettem a szőke szépségre a szemem.

-Ez a törzshelyem .-suhintotta hátra hullámos fürtjeit, a hazug szőke.

-Én szoktam itt ülni . –forgattam a kezemben a villát.

-Mostmár én is.

-Ez nem magyarázat.

-Magányosnak tűntél.-próbálkozott újra.

-Ez meg nem kifogás.- legyintettem le ismét.

-A magány nem jó .- hajolt  előre az asztalon. Mivel egymással szemben ültünk egy kis kerek asztalnál, már be is hajolt az intim szférámba a hat féle parfümjével együtt.

A magány egy dolog...Vajon mi lehet a helyzet a hazug szőkék bolygóján ?

-Nem vagyok magányos.-Amber sóhajtott, mire én automatikusan ki akartam vágni magam .- Ők itt a barátaim Jesse és Mccartney.-mutattam a mellettem levő két üres helyre. -Képzeletbeli barátok .-mondtam, hogy Ambernek is leeshessen végre az irónia.

-Cukik.-mondta zavarodott mosollyal.

-Csak bökd ki.-javasoltam neki szárazon.

-Mégis mit ?-tett úgy , mintha semmiről sem tudna semmit.

-Miért jöttél ide?

-Barátkozni.

-Itt hagylak.-készültem feladni.

-Jó, jó , rendben . Csak ne menj.-bírt a kezével maradásra.

-Kiböknéd végre ?-néztem rá mérgesen.

-Nem vagy valami kedves lány…-húzta el a száját. Nah jó igaza van ,  nem vagyok kedves. Az ebédlős történet után senki nem lenne vele kedves.

-Khm…tudtommal kérni jöttél.- emlékeztettem a máris „elszállni” készülő lányt.

-Segíts visszaszerezni Nat-ot.- vörösödött el.

Tudtam.Én tudtam. Mikor megláttam az asztalom mellett állni azzal a bamba vigyorral már tudtam .

-Nem-válaszoltam és menni készültem .

-A te hibád. - a sértegetős vádaskodás nem használ ám …-Akarom mondani, csak te tudsz segíteni.-javította ki magát. Helyes, ha akar valamit dolgozzon csak meg érte. Igazából maga az ötlet nincs ellenemre. Nathaniel és ő tökéletesen találnak.  De úgy, hogy szakított Amberrel , csak a szerelmi bánattól hemzsegő búskomor képét láthatom nap, mint nap.. Nem mintha gondom lenne vele...csak jó lenne boldognak látni.

 -Mit kapok cserébe.- bújt elő belőlem az üzletasszony ?

-Cserébe ?- kérdés volt, de Amber nem lepődött meg. -Gondolom, nem szeretnéd, hogy leírjam a házikat neked.-reménykedett, méghozzá nagyon átlátszóan.

Talált, süllyedt . Sohaaaa.

-Köszi, inkább nem szeretném újra járni ezt a tanévet.-mosolyodtam el pimaszul.

-Akkor mit akarsz?-nézett rám kérdően.

-Tatarozást.

-Azt akarod, hogy felújítsam a házatokat?-képedt el.

-Igen kérlek…ha lehet a fal alma zöld legyen .

-Ez most komoly?- bámult rám a sírás küszöbén.

-Bakker…csak vicc. Ne sírj már.- vigasztaltam . Még a végén azt hiszi valaki, hogy agyba főbe verem …

-Pff…-nevette el magát.- Kislány…ne akarj átverni egy örökös hazudozót.-mutatott vigyorgó szájjal egy csámpás „piece” jelt.

-Nem kéne rá büszkének lenned.- türtem fel az orrom.

-Én csak ehhez értek…mi mással kérkedhetnék ?-nézett rám kérdően.-Tehát,mit akarsz ?

- Segíts nekem, hogy sokkal eladhatóbb legyek …

-“Eladhatóbb”-vörösödni kezdtem .

-Emberi nyelven : Csinálj belőlem egy dögös csajt.

-Nah ne már. Hahahaha.-hallatszott jóízű és szívből jövő nevetés Amber torkából.

-Kell a kis Nat-ed, vagy sem ?-a vigyor félelmetesen gyorsan fagyott le az arcáról. Végigmért, majd komolyan folytatta:

- Egy hónap, és sírva néz utánad minden srác.

-Húz bele…legyen három hét.-nyújtottam a kezem alkura.

-Castiel miatt?-csillant meg valami a szemében.

-Nem rád tartozik.-sepertem le magamról a félelmetes tekintetét.

-Te is annyit kapsz.-fogott velem kezet, majd megfordult és úgy elment, mintha ott sem lettem volna.

-Neked is szia!-próbáltam mindenki tudtára hozni, hogy Amber bizony velem beszélgetett, de már annyira távol volt tőlem , hogy az embereket csak az én semmibe tátogásom fogadta. Jesse , Mccartney ideje újra belefogni a hármunk tökéletes és idilli barátságába.

    *A fiú és lány közötti barátságok 99%-ában egyik  fél többet érez. Nah most a nagy és meleg helyzet az , hogy nekem egyetlen lány barátom sincs…és sosem volt…sosem értettem ,hogy miért nem tudok legalább egy kis időre is összebarátkozni egy kedves lénnyal…*

-Rach, az nem “lénnyel”, hanem”lánnyal”.-kötött belém a szőke srác az ágyam végénél.- És ha próbálkoznál, biztosan találnál barátokat …de te nem próbálkozol.

-Nah …téged sem kérdezett senki. És amúgy is ki mondta neked, hogy beleolvashatsz a naplómba?- vettem ki a kezéből a laptopomat.

-Itt volt szem előtt…- magyarázkodott.

-A női mosdó is szem előtt van , és mégse sétálsz be csak úgy kíváncsiságból…ugye ?- Nat elpirult.

-Bocs.-majd folytatta az olvasást.

-Teszed le azonnal, vagy…- a telefoncsörgés megszakította a fenyegetőzésemet.-Tessék ?-vettem fel mérgesen a telefont.

-Ha a negatív sugárzásoddal tönkre vágod a hajam, te fizeted a fodrászt.- szólt bele a telefonba egy vékony női hang.

- Negatív sugárzás? A hajad ? A telefonon keresztül? Amber …egyáltalán minek hívogatsz? Vagy inkább kezdjük azzal, hogy honnan van meg a számom?-kezdtem gyors hadarásba , a mellettem ülő szőkét figyelmen kívül hagyva.

-Amberrel beszélsz? –fordult felém a csapzott szőke.

Hoppá.

-Mi csak…-Amber lecsapta a telefont.

-Letette?

-Sok volt a dolga…-legyeztem a karomat a szemem előtt.

-Dolga?

-Az…Tudod, talán jó lenne, ha átgondolnád ezt a szakítás ügyet.-mondtam halkan lesütött fejjel.

-Az üzenet amit egy héttel ezelőtt küldtem …nem kérdeztél rá.- beszélt , miközben arcához igazodó hajszálai görcsösen próbálták megtalálni a helyüket.

-Talán , ne most beszéljük meg.-vakartam meg a fejem .

Nem akarok beszélni vele. Nem erről. Félek, hogy olyasmit fog mondani…amit nem tudok majd értékelni.

-De ez fontos…nagyon is fontos. Én már nem szeret Ambert. Nekem ő túl sok. elhívtalak téged randizni…

-Nem kérsz szendvicset ?-próbáltam terelni a szót, de Nathaniel vissza húzott .

-Hallgass végig…azt hiszem , hogy szeretlek.- ahogy kimondta ezeket a hatalmas súllyal rendelkező szavakat, mindketten lefagytunk. Erre nem volt válaszom …éppen ezért , nem is lett volna szabad kimondania.

  Egymás mellett ültünk az ágyamon, és belemerültünk a gondolatainkba. Nem volt kibúvó…többé már nem ...a szavai kimondottak maradnak , és nemsokára válaszolnom is kell majd rájuk.

-Alig ismerjük egymást egy hónapja…-törtem meg a csendet.Talán túl sokat mondtam , mikor az egy hónapra céloztam .

-Én … én …már azelőtt is figyeltelek.-temette arcát a kezébe.

Nathaniel… a selymes szőke haj, a gyönyörűen fénylő arany színű szem, a kedves mosoly és oltalmazó karok tulajdonosa nem viccelt. Nem ma és nem most. Az egyik részem sikoltozva rohanta volna le és csókolta volna meg , a másik meg úgy ahogy volt abban a percben a szűrét is kitette volna. A kettő pontos köztes állapota zajlott a valóságban …csendben és mozdulatlanul ültem mellette az ágyon.

-Hoztam frissítőt.-lépett be anya az ajtón. Megmentő. Köszönöm Ámen.

-Azt hiszem , most jobb ha megyek.-állt fel Nat , én meg nem elleneztem .

-Ilyen hamar…máskor többet szoktál maradni.-csalódott anya.

-Csak meg kellett kérdeznem valamit Rach-től…de sajnos még ő sem tudja a választ.-vette el kabátját a székemről.

-Oh az kár, milyen témában van…talán van valami jó könyvünk a témáról .-ajánlotta fel a segítséget anyám.

-Köszönöm ez nagyon kedves .-nézett anyára, majd újra vissza rám.- Ha lesz rá időd, kikeresnéd nekem Rach?- vörösödött el ismét, majd kilépett az ajtón.

Mintha olyan könnyű lenne… Jaj persze Nathaniel ..majd megkeresem a “szerelmi problémák” témánál a választ.  Azért egy próbát megér.

 Szóval hol is tartottam még az előbb ? A fiú és lány közötti barátságok 99%-ában egyik  fél többet érez. Nah most a nagy és meleg helyzet az , hogy nekem egyetlen lány barátom sincs…és sosem volt…sosem értettem ,hogy miért nem tudok legalább egy kis időre is összebarátkozni egy kedves lánnyal…   , hogy egyetlen barátom van, és persze az is belém szeretett. Én viszont nem tudom , hogy mit is érzek igazán .

    Kedves naplóm, az igazság az , hogy mindegy , hogy hogyan csűrjük –csavarjuk a dolgokat, vagy hogy hány diagrammot készítünk, mert  az igazán fontos dolog a valóság. A valóságban pedig a kutyát sem érdekli, hogy a nőknek meg férfiaknak hány százaléka képes az egymás közti tiszta barátsága, ha az egyetlen barátod szerelmes beléd.

8.fejezet: Castiel hamarosan hazaér...már alig várom. Talán mégsem minden úgy megy ahogy ő akarja ?Ja és ha már itt tarunk ...az én jövőmmel mi lesz?

8.fejezet: Irány egy új világ felé (tudooom, hogy fura cím ...de ne szóljátok le...ez az egyetlen egy fejezet, amit már a blog írása előtt elterveztem , és amire úgy gondoltam ,hogy mindenképpen benne akarom látni. A többit mindig menet közben találom ki..gondolom meglátszik :D)