6.Viszlát Castiel

   Sziasztok :) Hihetetlenül boldog vagyok. Tudom, hogy nem ezt a fajta szövegelésem akarjátok olvasgatni , de mégis megosztanám veletek, boldogságom forrását. Ma felléptem a blogom szerkesztői felületére, és mit látnak szemeim? Azt , hogy a blognak több , mint 1.030 megtekintése volt eddig . Ez egyszerűen hihetetlen számomra, és úgy érzem , hogy nagyon nagyon nagyon sok hálával (vagy hogy mondják ezt) tartozom nektek . Köszönöm , hogy elolvassátok  a sokszor értelmetlen irományaimat és még kommenteltek is hozzá. Ez hihetetlen . 

Szóval még egyszer köszönök minden, és kérlek ezentúl is tartsatok ki mellettem. És ha esetleg nem tetszik , vagy éppen nagyon tetszik nektek, azt osszátok meg velem...És persze ne tessék megfeledkezni a dizájn szavazásról se. Arigatou :D

6.Viszlát Castiel

   Viszlát Castiel

   Reggel morcosan ébredtem. Már lassan egy hete csak apró szavakat vágunk egymás fejéhez Castiellel. Talán elaludtam a nyakam, vagy ki tudja, de rettenetes fejfájással küzdöttem, és persze ezen nem segített az sem , hogy Castiel apjának hazaérkezését ünnepelték egy emelettel lenebb.

-          Menj fel Rachelért!  -parancsolt valakire rá anyám, olyan halkan , hogy a szobámban is tisztán kivehető volt a hang. Hiába  a halk beszéd nem volt az erőssége.

-          Majd Castiel megnézi, hogy mit történhetett vele.- ajánlotta fel Mr.Maddox.

Na nem , nem ,nem. Többet nem mutatkozok előtte kutyás pizsiben. Oh, na nézd, ez epres, akkor mindegy is. Nem , nem , nem …ébredj Rachel , nem adhatod meg neki ezt az örömet.

-Talán Annának jobban örülne. -vetette fel az ötletet Castiel. Megsértődtem. Talán mégse az anyám hangjával van a baj. Castiel szavai tiszták voltak és érthetőek . Nem kér többet belőlem …

-Racheeeeel!- hallatszott dübörgés a lépcsőről.

-Jó reggelt Anna.-köszöntem a belépő lánynak, aki nem nyugtázva a kedvességemet rögtön futott is vissza.

-Anya , anya, Rachel feje rák vörös…-ordítozott sípoló hangon Anna.

-Ugyan kicsim, mivel fenyegetett meg Rach?-kérdezte apám megértően. Hiába apa, nem tőlem ijedt meg …amúgy is, csak egyszer fordult elő, hogy megfenyegettem , és akkor is csak a Csipkerózsika babája volt életveszélyben . Semmiképpen sem ő.

-Jaj papa.- sajnálta le a húgom az apámat. Nem kell megijedni…ebben a családban valahogy ez a normális.- Rach feje vörösebb , mint Castiel haja.-mindenki elhallgatott lent. Egy szót sem váltott senki…

-Rachel, Rachel, Rachel.-szólongatott anyám.

-Te-tessék ?-nyitottam ki a szemem, és azonnal a szobámba nyüzsgő embereket páztáztam . Sehol sincs Castiel.

-Be kéne vinnünk a kórházba.-javasolta Adam. A kis aggódó Szent…pedig ma Sharlottal lenne találkája.

- Hagyjad bratyó jól vagyok.- ültem volna fel, mikor rettenetesen megszédültem, és visszazuhantam az ágyra. - Vagy annyira mégsem .  - javítottam ki magam .Ugyan már…senkinek sem lehet tökéletes az ítélő képessége.

- Hozd a kocsit drágám.- parancsolt rá anyám, a lassan számomra már homályossá vált apámra. Talán nem téved nagyot a látszat…

Ismét sötétség .

-Rachel, kincsem.-halvány színekre ébredtem.

-Anya?-kaptam a keze után.-Hol vagyok ?-nyögtem ki végül.

-A korházban kicsim.-mosolyodott el a kitisztult arc.

-Itt kell maradnom ?- rémültem meg. Mozdulni akartam , de az érzékeim és reflexeim eltompultak. Oldalra fordítottam  a fejem. Nem kórházi ágyban voltam, csak a folyosó végi padon feküdtem.

- A legjobb az lenne , ha maradnál… - kezdett bele aggodalmasan anya. – De ez most nem lehetséges. Pár órája egy busz karambolozott két kisebb autóval. Nincs elég helyük számodra. – anyám arca, kezdett eltorzulni a méregtől. –Mégis, hogy gondolhatják…- apám megfogta a vállát, anya meg csak némán szipogott. A sírás kerülgette.

- Hazamegyünk kincsem. – emelt fel apám a kemény padról. Erőlködött, nem az ő testének volt kitalálva az én 54 kg-m cipelése. Segíteni akartam neki, de mintha csak hátráltattam volna.

-Várj drágám , majd együtt.- próbáltak együtt felemelni engem a nyirkos sötétségből. De mintha mindketten megtörtek volna. Fáradtak voltak és erőtlenek. Sosem gondoltam volna, hogy egy kis láz ennyire megviseli majd őket.

-Anya, apa… megy egyedül is.-próbáltam határozott lenni, amennyire csak rezgő hangomtól kitellett.

-  Nekem nem úgy tűnik.- hallatszott egy halk és édesen csengő hang hátulról.

-Castiel ?-néztem hátra, egyensúlyom határait feszegetve.

-Nah gyere te sós zsák. –emelt a két karja közé.

-Azonnal engedj eeeel.- kezdtem el ficánkolni .

- Enged a halál…Akkor még egyszer fel kell mártsalak te lány.-hajtotta le a fejét.

-De ez így ciki.

-Oh mindenható basszusgitárok.-morgolódott a háttérben , de máris ráállított egy padra, és a hátára vetett.

- Fogózkodjon erősen , hercegnő.-gúnyolódott

-Majd megmondom ki  a hercegnő te…tavaszi tekercs…-ennél nagyobb marhaságot mondani…Megártott nekem a sok Mulan nézés.

-„Tavaszi tekercs”…te még ilyenkor sem adod fel ?- mosolygott rám fáradtan.

Igen tavaszi tekercs…csak ennyit tudtam kitalálni. De akkor is, legalább hozzám szólt. Az elmúlt egy hét olyan volt, mintha az idő megállt volna. Mégsem . Sokkal inkább olyan volt, mint mikor még nem ismertem a hol vörösen hol zölden tündöklő Castielt. Visszagondolva egyáltalán nem tetszik már az az élet. Hiányzott nekem …bár ne lenne olyan nehéz kimondani.

- Hiányoztál nekem.-gördült le egy könnycsepp az arcomról. Nem elég, hogy itt nyáladzok a vállára, még összebőgöm a kabátját és idiótaságokat is beszélek. Gratulálunk Rachel.

- Sajnálom. - válaszolta az előző zavarát már elrendező Castiel. –El fogok menni.-mondta szárazon.

-El ? –Elmegy ? És mégis hova ? Egyedül hagy ?Nem érdeklem többé?

Záporban hullottak a könnyeim.

-Rach, Rach, Rach…nyugi.-mondta hallkan, gondolom a szüleim miatt parázott. Mondjuk én nem észleltem őket a közelben. - Csak egy hónap. Sajnálom, hülyeség volt most elmondani. Én csak nem tudtam , hogy mikor tudnám elmondani. Az elmúlt egy hétben…-habozott.-Én nem tudtam , hogy mit mondhatnék neked . Együtt lógtál velem, Nathaniel szakított Amberrel, és Lysander is csak neked írogat dalokat. Te teljesen…

Én teljesen …? Bár ki tudnám hangosan is mondani…ribi vagyok. Játszottam mindnyájukkal. Bár nem tudatosan ,kihasználtam őket, hogy ne legyek egyedül. Szánalmas. Mekkora egy id…

- Varázslatos vagy.-fejezte be Castiel a mondandóját.  Elképedtem .

-Csodálatos?-még erősebben  sírtam . Valószínű elpattant bennem valami, egyszerűen nem tudtam leállni, csak az egereket áztattam .

- Azt hiszem, nem kizárt, hogy beléd szerettem. – mondta lehajtott fejjel. Majd egyet emelt rajtam, hogy biztosra vegye, nem esek le féltő szorításából.

Aztán ismét sötét. Ne szórakozzatok már azzal a fránya kapcsolóóóval.

   Vasárnap reggel még mindig szédelegve, de már sokkal vidámabban ébredtem. Castiel szavai felvillanyoztak. Nem volt más , mint…mint … Oh anyám… én nem tudom, hogy mit akarok tenni. Nekem sem közömbös Castiel. Ez tény. De attól még nem biztos, hogy én is szerelmes vagyok belé, ha ő egyáltalán szerelmes én belém.

-Tessék drágám ,vedd be a gyógyszered.-bekaptam a keserű pirulákat a tenyeremből.

Egy igazi szerelmes pár Castiellel… Ez egyszerűen mesébe illő. Ugyan már mi villanyoz fel ennyire…ő csak egy tapló. Mindig gonosz velem, és sose próbált megcsókolni vagy ilyesmi. Atya ég , csók…akkor én és Castiel …mi tényleg

-  Vigyünk vissza a kórházba?-kérdezte nevetve Castiel a szobám küszöbén állva , rögtön abbahagytam a haonászást. Nah …Mr udvariasság megérkezett.

- Hallod, ha én megyek akkor te maradsz…csak téged a gyogyóház küszöbénél fogunk lepakolni.-mutattam a fehér lepedőmre.

- Mr és Ms. Madox kérem otthon intézzék az ügyeiket.-lépett be Adam a szobámba, felváltva anyut.

-Hallgass el te idétlen .-mordultam rá.

-Nah mi van ..csak nem keserű a kása ?-mosolygott Castiel.

-Már miért lenne?-kérdezett vissza Adam.

-Úgy tudom ejtett  a barátnőd.-húzta végig kezét a száján Castiel. Ez igen öcsém…lenne mit tanulnom tőled.

-Most komolyan …így fogadni a kedves látogatókat.-és már el is tűnt az ajtó árnyékában Adam.

-Castiel itt van édesapád…ideje menni .-szólt fel apu.

-Menni?-néztem rá kérdően ..holott már tegnap este megtudtam tőle ezt –azt.

-Mondtam Rach, el kell mennem.-furdult meg az ajtó irányába készülődve a szobám elhagyására.- Talán idén esélyem lesz debütálni .-adott választ minden kérdésemre.

-Debütálni…-nem jutottam szóhoz.Castiel sztár akar lenni.

-Apám részvényes egy idol cégnél…talán sikerül leszerződnöm. természetesen , csak ha tehetségesnek találnak.-mosolyodott el , és kissé visszafordult, hogy lássam , jól van és komolyan gondolja.

-Idol cég ? Az nem ázsiai dolog? –hm fura lenne Castielt rózsaszín fodros rucikban tancikálni látni.

-Elég a lökött tévképzetekből.-mordult rám. Ismét elcsípte volna az egyik gondola töredékemet?

-Sok sikert…-lehajtottam a fejem .-Mennyi idő?

-Csupán egy hónap…elrendezünk pár dolgot.- A terveik szerint, itt lenne a cég főhadiszállása…

-Ez remek.-mosolyodtam el teljes szívemből. Síri csend.-Castiel…a tegnapi dologról…

-Majd ha hazajöttem Rach…-és már ki is ment a szobából.

-Mondtam már , hogy ne hívj Rach-nek.-megfordult.

-Ahogy akarod cica.-mosolyodott el. Ismételten idióta utolsó mondattal távozott. Most kisétált az életemből, de egy hónap múlva visszatér, és addigra én sem leszek már a régi.

Az ablakhoz tántorogtam , és kikiáltottam az ablakon:

- Sok sikert Castieeeeel. Szurkolok neked!-csak egy háttal intett “menő csávó vagyok” intéssel nyugtázta, de én tudtam , hogy minden rendben lesz.

Este két üzenetet is kaptam , mindkettőben az állt:

-El kell neked mondanom valamit.

7.fejezet: Egy új kezdet nélküled...agyon ütlek Nathaniel!

(Bocs, nem tudtam kihagyni, teljességgel illik a következő fejezethez .:D)