10.Kettőn áll a vásár

Hello , hello , hello:) Meghoztam a következő fejezetet, kevesebb humorral , de határozottan több drámával. Talán a kategória irántam érzett ellenszenve miatt nem lett túl hosszú a fejezet, ki tudja? De azért jó szórakozást hozzá . Jaaa , amúgy ma készítettem egy rajzot is a fejezethez, mert nem találtam megfelelő képet hozzá. Úgy érzem , a rajz is elég drámaira sikerült. (a rajztudásomat kérlek mellőzzétek ..Enyhén szólva is bénán rajzolok, és nyugi tudom is...csak nah..jobb mintha énekelnék :D)

Jó szórakozást :D

10.Kettőn áll a vásár

Októrber elsejére virradt  . Hideg őszi szellő csapott meg egy ágat, ami kéjesen verte az ablakomat. „Ideje felkelni “ susogták gúnyosan. Felkeltem, majd elhúztam a függönyöm.

-Jó reggelt!-nyújtóztam ki, majd följebb húztam a pizsoma felsőmet, hogy megszellőztessem a hasamat.

-Neked is cicus.

Megijedtem.

-Szent Margit, Mindenszentek…Castielt. Perverz.-beszéltem kótyagosan.

-Kócosan is szexi vagy.-jött be a szobába.

-Kócosan sem engedem, hogy taperolj. –hátráltam.

Castiel a szekrényem felé nézett, majd sandán elmosolyodott. Kinyitotta az egyik fiókom majd kikapott egy sálat belőle. Sajnálkozva rám pillantott és leszidta a szekrényt.

-Ez mellé ment Castiel.-elvigyorodtam.- Máshol tartom a bugyijaimat.

-Ez szívás. De még van esélyem nem ?

-Nem.

-Van egy remek ötletem. Ma én válogatok neked ruhát a sulira. Mit szólsz ?- tekerte a sálat a nyaka köré. A röhejes az , hogy még jól is állt neki a rózsaszín szövet.

-Felejtsd el.

-Nem bízol  az ízlésemben ?- nézett rám csalódottan, miközben enyhén csücsörítette a száját.

-Talált,  süllyedt . Nem én .

-Ez gonosz.

-Nem , ez reális. - csaptam meg a hátát.

Castiel egy újabb szekrényt csapott fel. –A csudába ez sem az. - majd tovább kutatott a ruháim között.-Tetszik ez a felső.-mutatott fel egy teljesen  rózsaszín darabot a levegőbe.

-Elég régi.-mondtam unottan. Felé sétáltam majd kiszedtem a ruhadarabot a kezéből.- Ideje menned. Elkések a suliból.

-Felőlem öltözhetsz is.- húzta csábos féloldalas mosolyra a száját a vöröske.

-Na kifelé.-löktem meg dühösen az ajtó felé.

-Ennyi kiváltságom igazán lehetne.

-Neked nincsen semmiféle kiváltságod. Nincs is ok , amiért lennie kéne.-becsuktam mögötte az ajtót, majd válogatni kezdtem a szoknyáim között , egy a rózsaszín felső mellé paszoló szoknyát.

  Castiellel nem járunk. Még csak szó sem esett róla. Pedig már csókolóztunk is egyszer és tegnap filmet is néztünk. Mintha leállt volna az idő mozgása és ugyanazokat a köröket futnánk többször is. Tudom, hogy nem várhatom el Castieltől, hogy megkérjen legyek a barátnője, én mégis elvárom. És igenis sért, hogy még fel sem merült benne a kérdés, hogy az állandó molesztálásomon kívül bármi mást tegyen velem.

-Rach.-rontott ismét be az ajtómon a vörös, csapzott hajú srác.- Indulnunk kéne. Huh látom mégis hallgattál rám.-nézett a rózsaszín felsőmre, közben pedig elégedetten mosolygott.

-Tudtommal a hét év nevelésbe beletartozik a kopogás és az , hogyengedély nélkül nem rontunk rá másokra.-dobtam neki a párnám.

-Nem vagyok vámpír cica, de még ha az is lennék , nem kéne engedély a véred szívására.-elvörösödtem.

-Mert nem is szívhatnád.-mondtam önelégülten , majd kisétáltam az ajtón.

  Castiel és én lassan sétáltunk a suli felé. Negyed óra volt még csengetésig, én pedig nem szeretek korábban beérni. Túl feleslegesnek érzem magam, mert nincs kivel beszélgetnem. Habár az utóbbi időben sokszor beszélgettem Nathaniellel meg Lysanderrel, Nat eltávolodása óta valamiért félek Lysanderrel beszélni. Parázok, hogy őt is elriasztom magamtól.

-          Jó reggelt Rach!-szólított meg egy enyhén lányos hang, miközben a válamhoz érintette a kezét.

-          Neked is Ken.-mosolyodtam el.

-          Ken fiú.- csikarta meg a fogát Castiel köszönés képpen.

-          Kentin.-javította ki már rutinosan Ken a vörös srácot.

-          Jó reggelt! - csatlakozott egy újabb hang a párbeszédbe, Castiel ismét vicsorgott.
-     Lábhoz Castiel...

  Hátranéztem majd megállt a rágó a számban . Nathaniel ott állt előttem teljese pompájában , már nem tűnt elutasítónak.

-          Jó reggelt neked is . - mondtam félénken. Féltem , hogy rossz területet érintek.

 Elindultunk a suli bejárata felé. Ken és Castiel egymásra vicsorogtak és a cm-kről vitatkoztak. Nathaniel rajtuk nevetett. Csak én nem tudtam nyugodtan mosolyogni. Tudtam , hogy nem kéne piszkálni az ügyet, de nem tudtam annyiban hagyni.

-          Nathaniel…- süttem le a fejemet, majd megálltam.

-          Tessék?-egyszerre állt meg mindenki.

-          Beszélnünk kell.-tördeltem az ujjaimat.- Castiel, Ken…kérlek előre mennétek?

A két fiú ránk bámult, majd elsétált. Rossz érzés kerített hatalmába.

-          Nem akarok róla beszélni. Nekem ez nem megy Rach. –fordult meg indulásra készen.

-          De muszáj.

-          Nem muszáj!-csattant fel.

-          El kell mondanom…

-          Mit ? Hogy nem kellek neked ? Én is tudom.-sütötte le a fejét.

-          Figyelj Nat…-akartam nekifogni az előre eltervezett mondandómnak, de leállíott.

-          Nem Rachel Gilmore, te figyelj!-megragadta a karomat.- Én szeretlek téged. Ezen nem tudok változtatni. Nem akarok a barátzónád lenni, nem fogom feladni. Itt leszek a közeledben és mindig várni fogok rád. -elvörösödve , lesütött fejjel folytatta. – Szeretném ha  a barátnőm lennél.- közeledett az arcom felé, majd minden elnémult.

 Nathaniel karamell színű szemeit firtattam, alázatosság és szeretett tükröződött bennük. Lassan és nyugodtan közeledett a szája a szám felé. Tudtam , hogy mi fog történni, de nem  állítottam le. Ajkunk lassan egybeért és forró csóközönnel halmoztuk el a bámészkodók sokaságát. Egy lány köhintett.

-Nathaniel.-szólalt meg a barna haj tulajdonosa.- A DÖK ülés kezdetét vette.

   Nathaniel kivörösödve szakadt el az ajkamtól. Szőke tincsei csillogó szemeibe hullottak, majd megfordult és a Melody névre hallgató lány felé nézett.-Egy perc és megyek.-visszafordult. – Gondold át. – majd lassan bár annál izgatottabban elsétált.

    Az órák ez után az akció után lassan teltek. Azt hittem Nathaniel iránt teljes mértékben közömbös vagyok, pedig nem . Lehet , hogy csak rosszul értelmeztem a jeleket. Talán nem is az idegesítő párbeszédek a fontosak. Könnyen vitázni Nathaniellel is szoktam , és jól is érzem magam. A csókjába pedig majdnem belebolondultam. Jobban belegondolva még csak választanom sem kell közte meg Castiel között, hiszen Castiel nem kért meg , hogy a barátnője legyek.

-Rachel…beszélnünk kéne. Menjünk együtt haza.- szólt hozzám a fekete kabátos fiú , miközben a táskába pakoltam.

Nagyot nyeltem , mély lélegzetet vettem, majd igent mondtam . Készülhetek egy újabb csatára. Azt hiszem , most is veszteni fogok.

(kis Aquarion inspirálódás :D)